Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)
Tanulmányok - A rudabányai vasércbányászok táplálkozási szokásai. (Márkus Zsuzsanna)
gyarországon a paraszti rétegeknél jutott leglassabban, legkésőbben általános érvényre. A 19. század elejétől jelenik meg a reggeli kifejezés, a korai magyar alak a fölöstököm, mely a 14. század végétől kimutatható, ugyanakkor az étkezés elnevezés megléte még nem jelenti az étkezés gyakorlati voltát. A téli kettős szerkezetben délelőtt 10-kor, délután 15 vagy 17 órakor ettek, többnyire mind a kétszer frissen készült meleg ételeket. A késődélutános változat esetén a délelőtti a fő étkezés. A koradélutáni változatnál a fő étkezésnek inkább a délutáni időpont számít. A háromtagú rendszerben a reggeli időpontja 8 óra, a középső étkezés 12 körül, vacsorája este 18 vagy 20 órakor volt. A 20. században alakult ki a reggeli ma ismert formája, a kenyér és valamilyen ital, tej, tejeskávé fogyasztása. Előtte ennél az étkezésnél is domináltak a sült, frissen főtt ételek. A fenti állandó étkezéseken kívül a hajnalban ébredő parasztembernek egészen általános étkezési szokásai is voltak: pár korty pálinka, egy falat üres kenyérrel. A tízórai és uzsonna hideg ételekből állt. 2 Az étkezések napi rendje hosszú időszakon át alkalmazkodott a mezőgazdasági és egyéb munka időbeosztásához, így a bányászati tevékenységhez is. Egy 1437-es oklevélben Rudabánya piaca szerepel. Ebből a tényből megállapítható, hogy a vásártartás biztosította a bányamunkából élők részére a környékről piacra hozott élelmiszereket, mégis a település lakosságának jelentős része a bányamunkán túl mellékesen vagy egyedüli keresetforrásként őstermeléssel is foglalkozott. 3 A 16-17. század a bányászati tevékenység hanyatlását hozta, ekkor a lakosság mezőgazdasági tevékenységet folytatott, ezen belül is dominált az állattartás. 2 Magyar Néprajzi Lexikon I. köt. 742. p. Étkezések napi rendje címszó alatt. 3 Soós Imre: Rudabánya története 1880-ig. = Pantó E. - Pantó G. - Podányi T.Moser K.(szerk.): Rudabánya ércbányászata. Bp. 1957. OMBKE, 17. p.