Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról. (Szemán Attila)

ben hosszú lett volna (32 cm). A 60 x 60 cm-es vágatokban tehát nem használhatták. Az általunk Rudabányán látott szakaszon végképp nem, mert ott kemény, szálban álló kőzetet találtunk, ami csákánnyal nem volt fejthető, ezért bizonyos, hogy ékkel-kalapáccsal hajtották. Fejtési kamrában azonban dolgozhattak vele. A konkrét darab tehát - Podányi megjegyzésének szem előtt tartásával - akár 14. századi is lehet, de nem zárható ki a későbbi datálás sem. 23. kép. Bányászcsákány. H.: 32 cm. M.: 2,7 cm. Sz.: 1,8 cm. A köpü átm.: 4 cm. 4. Csákánykapák Az irtókapák nem igazán bányászszerszámok, s a magunk részéről mindig bizonyos kételyt érzünk ebben az irányban. Agricola idézett leírása is a mezőgazdasági szerszámok közé sorolja. Mindazonáltal az Árpád-kori vaskohók mellett is előfordultak. Bizonyára használtak őket másodlagosan - főleg a külszíni bányászatban és a lazább homokos talajokban. Különösen a bányanyitáskor, kutatáskor szerették alkalmazni, amikor a füves, humuszos talajt kellett eltávolítani. Agricola és a Schwazer Bergbuch nem hozza típusábrán. Agricolánál egyéb ábrán azonban - az idézett leírás ellenére - előfordul hasonló eszköz széles csákány megnevezéssel.

34 Az eredeti latin szövegben a ligo 'csákány' terminust olvashatjuk,

35 Agricola, 1556-1985. 356.,p. 185. ábra Agricola, 1556. 270. p.