Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Rudabánya, az emberré válás világhírű lelőhelye. (Dr. Kordos László)

szárazulatok, folyóvízi-mocsaras területeket és vízzel borított tavi felszíneket. A Borsodi-medence zárt szárazföldi ívén belül a pannon időszakot megelőzően szubtrópusi tönkfelszín alakult ki. A karsztos folyamatokkal és normális erózióval egyenetlenné vált tönkfelszínek közül északon legjelentősebb az Aggteleki-karszt csoportja, délebbre a Rudabányai-vonulat és a Szendrői-hegység. A Borsodimedencét délről a Bükk lapos, részben fedett karsztos tömege határolta. Keletről a medencét a Tokaji-hegység miocén vulkáni sora zárta. A hegységek északi és nyugati peremét, illetve a süllyedék-területeket már korábban is északról délre irányuló folyóvizek üledéke töltötte fel, míg délen tengeri széntelepes rétegsor képződött. Erre a felszínre nyomult be az alsópannonban a beltó vize, amely kitöltötte a süllyedéket, behatolt a peneplének völgyeiben, öblözeteibe, elfedte az alacsonyabb fekvésű hegységeket, s szigetekre tagolódott mocsaras beltavi rendszert hozott létre. A főemlősöket is tartalmazó üledékek azonban nem a Rudabányai-vonulatot övező fáciesben rakódtak le. A Rudabányai-félsziget fennsíkján korábban kialakult karsztos völgyrendszer időszakos és változó magasságú vízzel töltődött fel, valószínűleg követve a Pannon-tó vízszintingadozását. A bányabeii mélyfúrások adataiból szerkesztett ősföldrajzi térkép segítségével rajzolódott ki az elfedett, majd nagyrészt lebányászott völgyek hálózata. Az egykori völgyeket kitöltő üledékek, a karsztosodott dolomitra települtek. Legalul 2-8 m vastagságban vörös színű tarkaagyag, majd erre a változó vízborításnak megfelelően tavi agyagmárga, mocsári szenes agyag vagy lignit, esetenként őstalaj rétegei rakódtak. A völgyeket végül folyóvízi homok fedte be. Az ősmaradvány tartalmú tavi-mocsári rétegek korát többféle módszerrel lehetett meghatározni. A gazdag gerinces fauna alapján az állattársaság az MN9 jelű zónába sorolható, ami európai korrelációban a 10 és 10,5 millió évekkel ezelőtti időszaknak felel meg. A biosztratigráfiai besorolásban döntő a Hipparion első megjelenése, az ősibb típusú rágcsálók hiánya, a gazdag rovarevő faunajelenléte, valamint a később megjelenő egérfélék hiánya.