Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Rudabánya, az emberré válás világhírű lelőhelye. (Dr. Kordos László)

A Borsodi-medence pannóniai tavi üledéke több helyen riolittufára települ, aminek a korát többen, több helyen kálium-argon és argon-argon módszerrel határozták meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a Rudapithecus lelőhelyek 11,5 millió évesnél idősebben nem lehetnek. Az előzőekkel egybevágó eredményre vezettek a paleomágneses vizsgálatok is. Mindezek alapján a rudabányai lelőhelyek kora 10 millió év. Felfedezések, ásatások Az első rudabányai főemlős csontját, egy alsó állkapocs töredékét Hernyák Gábor találta meg 1965-ben a későbbi I. sz. lelőhely felszínén, majd azt 1967-ben Tasnádi Kubacska Andráson keresztül eljuttatta a Magyar Állami Földtani Intézetbe Kreztoi Miklós professzorhoz. A kihalt gerinces állatok nemzetközi hírű kutatója a leletben azonnal felismerte az eddig ismeretlen, kihalt emberszabású majmot. A Magyar Nemzet című napilap tudósításában hamarosan nyomtatásban is megjelent a Rudapithecus hungaricus név. Egy hónappal később Tasnádi Kubacska András az Elet és Tudomány c. hetilapban napvilágit látott népszerű cikkében első ízben fényképet is közölt a leletről. Szintén 1967-ben a humán evolúcióval foglalkozó budapesti szimpóziumon Kretzoi előadásában bemutatta a leletet, amelynek publikációja 1969-ben jelent meg. 1969-ben Hernyák Gábor az első példány helyszínén újabb, teljesebb állkapcsot talált, aminek hatására Kretzoi Miklós vezetésével szakértői csoport utazott a helyszínre, s ott kisebb gyűjtéseket is végeztek. A rendszeres ásatások Kretzoi Miklós vezetésével 1971-ben kezdődtek meg a Központ Földtani Hivatal megbízásából a Magyar Állami Földtani Intézet és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem együttműködésében. Már az első ásatási évben három hominoida (kihalt emberszabású majom) lelet került elő az I. sz. lelőhelyről. 1972-ben a II. sz. lelőhelyen megtalálták a RUD-7 jelű leletet, a Bodvapithecus altipalatus, valamit a RUD-9 jelű alsó állkapcsot, a Pliopithecus (Anapithecus) hernyaki holotypusát. Egy évvel később, 1973-ban az I. sz. lelőhelyet egy tavaszi hóolvadás