Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Rudabánya, az emberré válás világhírű lelőhelye. (Dr. Kordos László)

Tanulmányok Rudabánya, az emberré válás világhírű lelőhelye* PROF. DR. KORDOS LÁSZLÓ A Rudabánya melletti vasércben gazdag hegyvonulat völgyeit 10 millió évvel ezelőtt tavi mocsári üledékek borították, amelyekben napjainkig megmaradtak az egykor ott élt növények és állatok maradványai, közöttük az emberré válás korai szakaszának világszerte ismert és elismert dokumentumai, mint a Rudapithecus hungaricus és az Anapithecus hernyaki fog-, koponya- és végtagcsontmaradványai. Ősföldrajz és kronológia A Rudabányáról kiinduló és több kilométeren át követhető, átlagosan 1 km széles érces vonulat a felső-miocén időszakban félszigetként nyomult be az Aggteleki-karszt irányából a Borsodi-medencébe. Miután a középső-miocénben a Kárpát-medence területén jelentős süllyedés kezdődött, és a korábbi Középső-Paratethys tenger szeparálódott környezetétől, kialakult a Kárpát-medence nagy részét kitöltő Pannon-tó. A tórendszer borsodi medencéje már korábban is jól körülhatárolható, az Alföld felé szűk kapuval nyitott öblözet volt. Az alsó-pannon időszakban erre a területre a Miskolci kapun keresztül nyomult be a Pannon-tó vize. A Borsodi-medencében az alsó-pannon idejében három, morfológiailag eltérő környezetet (fáciest) lehetett megkülönböztetni: Az egykori rudabányai külszíni vasércbányában található világhírű őslénytani lelőhelyről dr. Kordos László professzor, kutatásvezető kérésünkre készítette az itt olvasható összefoglalást.