Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)
Tanulmányok - A nemesércbányászathoz kötődő privilégiumok az Árpád- és Anjou-korban. (Weisz Boglárka)
tergomi pénzverők végezték a pénzverést. 123 Ha a numularius kifejezést 'pénzverő'-ként értelmezzük, 124 akkor elképzelhető, hogy a forráshely arra utal, hogy Besztercebányán - de talán a többi bányánál is - lehetőség nyílt pénzverésre. A külföldi példák is azt mutatják, hogy egy-egy jelentősebb bánya nyitását követően pénzverdét is alapítottak a városban. 125 A kialakuló új bányászati eljárás - azaz az uralkodó már csak a kitermelt érc egy része felett rendelkezett - magával hozhatta a pénzverésben bekövetkező változást, hiszen még nem alakult ki az urbura beszedésére, kezelésére alkalmas hivatali szervezet, s a 14. században is találunk adatokat arra, hogy az uralkodó az őt illető urbura kezelését a bányák birtokosaira bízta. 126 Ráadásul a bányánál történő pénzverés biztosíthatta azt is az uralkodónak, hogy a kibányászott nemesérc - legalábbis annak jelentős része - nem kerül a tudta nélkül forgalomba, hanem az ő kincstárának a hasznát fogja növelni. Talán az említett hét nap azért állt a bányászok rendelkezésére, hogy a pénzverők megérkezése után az urburának megfelelő ezüstmennyiséget a pénzverők rendelkezésére tudják bocsátani. Ha azonban el is fogadjuk, hogy TV. Béla oklevelében elvi lehetőséget biztosított a bányánál történő pénzverésre, azt semmiképpen sem tudjuk bizonyítani, hogy ez a gyakorlatban is megtörtént volna. A bányamértékek használatára vonatkozik I. Lajos 1347. évi rendelkezése, melyben az asszonypatakai és zazárbányai bányászoknak az uralkodó meghagyta, hogy a régi és szokásos bányaAmikor 1255. júl. 25-én IV. Béla meghatározta a budai vásárvám tételeit, a vámfizetés alól mentesítette az esztergomi pénzverőket, amíg a pénzverőházban dolgoznak az új pénz idején (tempore nove monete) - Elenchus fontium históriáé urbanae 111/2. Ed. András Kubinyi, Monika Jánosi, Péter E. Kovács, József Köblös, István Tringli. Bp. 1997. 46. Vö. Hóman B.: Magyar pénztörténet i. m. 671. Példaként említhető - egyebek mellett - Friesach, Iglau és Kuttenberg, vö. Kaspar Sternberg: Umrisse einer Geschichte der böhmischen Bergwerke I. Prag 1836. 31., 60.; Peter Spufford: Hatalom és haszon. Kereskedők a középkori Európában. Bp. 2007. 357-358. 1307: Wenzel G..- Magyarország bányászatának... i. m. 318-319.
