Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Évforduló - 130 éve hunyt el Volny József. (Hadobás Sándor)

zón (1856-1870), utóbb Budapesten (1870-71) volt. Ebben a minőségében beutazta Európát, és tapasztalatszerzés céljából meglátogatta a jelentősebb vasműveket. Irányításával 1861-63-ban felépült a kontinens egyik legkorszerűbb vasgyára, a nádasdi (ma Borsodnádasd) hengermű kavarókemencékkel, profilhengersorokkal. Kevés számú méltatóinak egyike, Bárczy Zoltán a következőkben foglalja össze ekkoriban kifejtett tevékenységének eredményeit: „Volny szakismeretének és rendkívüli vezetési képességének köszönhető, hogy működése idején a borsod-gömöri vasgyártás rövid idő alatt fellendült; a manufaktúra jellegű kisüzemeket felszámolta és csak a gyárüzemmé fejleszthető telepeket hagyta meg, illetve fejlesztette korszerű nagyüzemekké... A számos szociális és kulturális létesítmény telepítése mellett a tehetséges fiatal kohómérnökök részére ösztöndíjat is létesített, amelyet Selmecbányán 1918-ig jelentős számú hallgató nyert el. Az egyre jelentősebb termelés révén adódó jövedelem túlnyomó részét — a részvényesek állandó tiltakozása ellenére - következetesen beruházásokra fordította, és így az üzemeket rendszeresen fejlesztette. Nagy érzéke volt a kereskedelmi vonatkozású feladatok megoldásához is. Beutazta az akkori balkáni országokat, és ott elsőnek szervezte meg a hazai vasáruk értékesítését. Jelentékeny hengereltáru-exportot bonyolított le Bécsben is, ami a megerősödő magyar vaskohászat legnagyobb sikerének számítható. " A sikerek ellenére 1871-ben a vállalat részvényeseinek bizalmatlansága, féltékenysége miatt lemondott állásáról. 1872-től 1874-ig - gróf Andrássy Manó felkérésére - a Salgótarjáni Vasfinomító vezérigazgatója volt. Az újonnan alapított vállalat termelését rövid idő alatt felfutatta. 1874-ben nyugdíjba vonult, és Budapestre költözött, de tanácsadóként a későbbiekben is részt vett a kohászati üzemek fejlesztésében. 1878. szeptember 14én hunyt el 1867-ben vásárolt birtokán, a Gömör megyei Osgyónban (ma Ozdany, Szlovákia). Volny József szakirodalmi munkásságot is folytatott. Cikkei több korabeli lapban jelentek meg: Az Ipoly-sajóvölgyi vasút és a felsőmagyarországi vasipar (Magyar Sajtó, 1857. 120. sz.); A kassai iparkiállítás (U. o., 1857. 165. sz.); Vasiparunk (Pesti Napló, 1860. 14., 15., 19. sz.); Vasiparunk (Országos Nagy Naptár 1862-