Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Évforduló - 130 éve hunyt el Volny József. (Hadobás Sándor)

re); Vasiparunk és a szabad kereskedés (Anyagi Érdekeink, 1865). Önállóan kiadott írása: A bizottsági bányatörvény-javaslat, Pest, 1871. Legfontosabb, az utókor érdeklődésére és figyelmére feltétlenül számot tartó műve Gömör megye bányászatát és kohászatát mutatja be a Hunfalvy János szerkesztette Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírása (1867) című könyvben. (2004ben a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum reprint kiadásban önállóan is megjelentette, azóta olvasható az interneten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban.) Jelentősége abban áll, hogy ez az első szakszerű magyar nyelvű összefoglaló munka a híres bányavidékről, a hazai ipar egyik bölcsőjéről. Keletkezésekor, az 1860-as években még virágzott a térségben a két ősi foglalkozás, a bányászat és a hozzá szorosan kötődő kohászat, de már a fénypontján túljutott. Különböző okok miatt (például a nagyüzemek létrejötte, az olcsóbb külföldi termékek beáramlása, a bányák kimerülése, és általában a jövedelmezőség csökkenése) nemsokára megkezdődött a megye kisipari jellegű ércbányászatának és kohászatának rohamos hanyatlása, aminek következtében a 19-20. század fordulójára végleg elvesztette korábbi rangját. (A következő, Volnyéhoz hasonló áttekintések már a 20. század elején születtek: Gömöri Miklósé a Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat gömöri kötetében, míg az Eisele Gusztáv nevével fémjelzett hatalmas monográfia önállóan látott napvilágot). Volny József munkássága a magyar vasipar korszakváltásának időszakára esett. Amikor pályáját elkezdte, még a korszerűtlen kisüzemi termelés volt a jellemző. Az elsők között ismerte fel, hogy a fejlődés túlhaladta ezt a rendszert, s minden erejével a modern, európai színvonalú vasgyártás megteremtésén fáradozott. Amint láttuk, sikerrel oldotta meg a nem könnyű feladatot, ezért méltó arra, hogy nevét a magyar ipartörténet kiemelkedő személyiségei között tartsuk számon. Az utókor megbecsülésének jele, hogy Borsodnádasdon, a volt lemezgyár bejáratánál emléktábla, Ózdon pedig utca őrzi a nevét. Ennél azonban többet érdemelne megírásra vár például életének és tevékenységének részletes, szakszerű feldolgozása. Reméljük, hogy belátható időn belül akad vállalkozó erre a nem éppen könnyű feladatra.