Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Közlemények - Ércőrlő malomkövek Telkibányán. (Benke István)

három őrlőtelep működött Telkibányán, helyenként 8-10 malomkő-párral. A legértékesebbek és leglátványosabbak azok a közel 1 méter átmérőjű mozsár- vagy üstalakú malomkövek, amelyekkel a kisebb nemesfém-tartalmú érceket dolgozták fel foncsorozási eljárással. Ennek a nagyon régi, már az ókorban használt eljárásnak a lényege, hogy homorú, mozsár alakú kemény kvarcitból készült köveken az ércet mindaddig őrölték, amíg a finomszemcsék a vízzel fakádakba folytak, ahová higanyt adagoltak. Itt mechanikus lapátokkal történő keverés hatására a nemesfém-részecskék a higannyal egyesülve foncsor formájában leülepedtek a kádak fenekére. Ezután a higany lepárlásával nyerték ki a nemesfémet, ami jóval tisztább volt, mint a dúsított érc. Ezt az eljárást fejlesztette tovább és tette világhírűvé Born Ignác mineralógus a 18. század második felében. Részlet a telkibányai malomkő-parkból. Hosszú múltra tekintenek vissza az ércőrlésnél használt görgős malmok, amelyeknek modern változatát a mai napig is használják. Ezek az őrlőkövek egy központi tengely körül forogtak, amelyeket már a vízenergia hasznosítása előtt is alkalmaztak állati erővel