Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Közlemények - Ércőrlő malomkövek Telkibányán. (Benke István)

mozgatva. Vízikerékkel működő őrlőknél a mechanikai tulajdonságok jobb kihasználása érdekében malomkő-párokat használtak. Ezekkel a könnyebben kezelhető berendezésekkel az elő- vagy durvaőrlést végezték. Az 1825-ben indult telkibányai kerámiagyár átvette az ércelőkészítésnél bevált görgős malmokat, és velük oldották meg a formázómasszához szükséges kaolin és agyag törését. Tekibányán a Kánya-hegy keleti oldalán előforduló kemény kvarcitok és kovásodott riolitok alkalmasak voltak malomkő-készítésre. Ezen a területen alakult ki a kőfaragó-manufaktúra, amiről egy épületrom és több mint 20 félbehagyott vagy törött malomkő tanúskodik. Az eldugott völgyekben még napjainkban is találhatók malomkövek, amelyek azért maradhattak meg, mert elszállításuk, mozgatásuk megfelelő erőgépek hiányában nem volt lehetséges. Sok malomkövet a földcsúszások patakmederbe temettek. A telkibányai múzeum (amelynek hivatalos neve 2006-ig az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Ipartörténeti Gyűjteménye volt, jelenleg Abaúji Múzeum) kertjében kialakított malomkőpark az egykori bányászati-ércelőkészítési technika hazánkban egyedülálló, fontos emléke, emellett érdekes látnivalóul szolgál mindenki számára. Középkori szállítóvágat a telkibányai Teréz-táróban.