Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Díszes artézi kútfők az Alföldön. (Csath Béla)

Az artézi kutakat különös becsben tartották. Nemcsak arra törekedtek, hogy a mindenkori technikai tudásnak megfelelően tökéletesen kiképezzék, s így vizük minőségét és használhatóságát a higiéniai követelményeknek megfelelően biztosítsák, hanem sokszor díszes kútfelépítményekkel valóságos építészeti műremekeknek is kiképezték. Ezek a luxusépítmények sokszor büszkeség és dicsekvés tárgyát képezték a települések között, ezért igyekeztek egymást felülmúlni az egyre díszesebb kutak állításával. A városvezetők és az előkelőségek ezzel is gazdagságukat és bőkezűségüket kívánták demonstrálni az egyszerű nép vagy más helységek lakói előtt. A díszkutak általában a települések központjaiban épültek, ahol mindig nagy volt a forgalom. Az emberek így közvetlen kapcsolatba kerültek a kúttal, itt gyűltek össze és beszélték meg a napi eseményeket. Főleg a cselédlányok jártak ivóvízért, és amíg a pléh- vagy cserépkannákat megtöltötték, pletykálhattak, információkat cserélhettek. Sok esetben a kút medencéje mellett volt a „cselédpiac", itt gyülekeztek és vártak gazdára a munkát kereső szolgálólányok, kanászok, béresek stb. Mielőtt magukról a felépítményekről tennénk említést, tisztázni kell a kutak és a felső részek egymáshoz való helyzetét. A Zsigmondy-cég azt a lehetőséget tartotta szem előtt, hogy a kúthoz pl. javítás vagy tisztítás miatt a kút felső részének lebontása nélkül könnyen hozzá lehessen férni, ezért a kútfej lépcsővel és záróajtóval ellátott aknában volt, amelytől 5-7 m-re épült a díszes felsőrész (1. ábra). A kútfej tulajdonképpen egy elosztórendszer, amelynek az aknában minden elágazását tolózárral kellett elzárni. Ezeknél az artézi kutaknál - mivel kifolyó-kutak voltak - még nem vették figyelembe a vízzel való takarékosságot, és tisztán szépészeti szempontoktól vezérelve szökőkutak mintájára építették meg a felépítményeket. A vezeték nélküli, gravitációsan termelő artézi kút esetében a kútfej lényegében a „vízmű" szerepét töltötte be. A díszkút-medence (1. ábra/l) közepén emelkedett a többnyire váltakozó magasságú, négyszögletes díszes oszlop (1. ábra/2), melybe az ún. anyacsőbe beépített 4-8 leágazáson keresztül a talpnyomás kihasználásával a magasba szökő víz egy tányérszerű fel-