Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Díszes artézi kútfők az Alföldön. (Csath Béla)

ső medencébe (1. ábra/4) jutott, ahonnan függöny módjára aláhullva (1. ábra/3) a nyílt medencébe (1. ábra/l) került. Ezt a vizet itatásra, locsolásra és egyéb háztartási célokra használták fel, míg az alsó kifolyók (1. ábra/5) az ivóvizet szolgáltatták. A medence fölös vize túlfolyón át (1. ábra/6) távozott földalatti csöveken a kívánt helyre. 1. ábra A díszoszlopok tetejére legtöbbször szobor került, amelynek megformálása valami módon kapcsolódott a kút és a víz fogalomköréhez. Általában női alakot helyeztek az oszlopra, kezében vízmerítő pohárral vagy korsóval. A szobor témáját több helyen a görög mitológiából merítették, mely pompásan beleillett a város arculatába. Többalakos megoldás is előfordult, de találkozhatunk célszerűségi szempontból az oszlop tetejére elhelyezett lámpással is, amit nem egy esetben az artézi vízből kiváló földgáz táplált. A kutakat általában az őket díszítő szobrokról nevezték el.