Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Díszes artézi kútfők az Alföldön. (Csath Béla)

a vízellátás alapját. E kutak vize vagy már eredetileg is kifogásolható volt, vagy egyre inkább elszennyeződött. Még a mélyebben levő talajvizet is jobbára csak primitív ásott kutakkal tárták fel. Az ásott kutak, melyek néhol mélyebbek voltak, csak a felső talajvizet gyűjtötték össze, ezért vizük - különösen olyan helyeken, ahol népes települések jöttek létre - a bemosódott szerves anyagoktól egészségtelen, sós, keserű vagy undorítóan édes lett. Aki ehhez hozzászokott, még jónak is találta ugyan, de miféle ital volt ez a hegyvidékek forrásainak kristálytiszta vizéhez képest! Pedig hát a jó, üdítő, egészséges víz az Alföld altalaj-rétegeiben is ott keringett, csakhogy elérésére mélyebb, fúróberendezésekkel készített kút, úgynevezett artézi kút kellett. Az egyre szaporodó népesség megfelelő minőségű ivóvízzel történő ellátása elodázhatatlanul szükségessé tette az artézi kutak létrehozását. Zsigmondy Vilmos 1876-ban átadta vállalatát unokaöccsének, Zsigmondy Bélának (1848 - 1916). Az általa előkészített feladatok végrehajtása és a megrendelések teljesítése most már a 28 éves fiatalemberre várt, aki éppen abban az időben kezdte el mérnöki pályafutását, amikor a legnagyobb érdeklődés mutatkozott az artézi kutak iránt. Ezért működési területét 1880-ban az Alföldre helyezte át, hogy az ottani rossz vízellátást megjavítsa. Ahhoz, hogy a laza és az igen kemény kőzeteken egyaránt áthatolva több száz méter mélyre lehatoljanak a föld belsejébe, s ilymódon a felszínközeli rossz vizeket a mélyből felhozott tiszta vízzel cseréljék fel, a fúrási technikának olyan szintű fejlődésére volt szükség, amilyet Európa már a 17-19. században elért. A Zsigmondy Béla által készített alföldi kutak csaknem minden megyében az elsők és a legjobbak voltak. Az úttörő szakember érdemének számít a nagy szakértelem és a gondosság, amelynek köszönhetően kútjainak legtöbbje még száz év múlva is működött. Ráadásul a fúrási munkálatok hazánk geológiai szerkezetének megismerését is elősegítették. Az Alföld népe, amely addig csak az általában szennyezett, fertőzött kutakból, vagy ritkábban a szintén egészségtelen folyóvizekből volt kénytelen ívó- és háztartási vízszükségletét fedezni, örömmel üdvözölte a korszakalkotó változást.