Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)
Tanulmányok - Vasgyártó-telep a Murány-patak áttörésében (Bretka - Beretke, Szlovákia). (Peter Cengel - Pavol Horváth)
patakkal párhuzamosan futó hosszabb oldalai 26,5, a rövidebbek 14 és 16 m-esek. A 6,7 x 6,7 m-es négyszög alakú nagyolvasztó a vízfolyástól nézve az objektum bal felső sarkában helyezkedik el. Az épület és az olvasztó hátsó, a pataktól távolabbi falazata természetes kősziklára támaszkodik. Az elrendezés csak részben rekonstruálható. A kőfalban, az olvasztó mellet egy 2,6 m hosszú boltív látható. Ebbe helyezték be a fújtató hajtótengelyének csapágyát. Az egész üzem meghatározó jelentőségű része az olvasztó. Mint már szóltunk róla, ez az épület sarkában foglalt helyet, csapolónyílása az objektum közepébe irányult. Az olvasztónak ez a fala nem maradt meg, ugyanúgy, mint az sem, amelyben a levegő bevezetésére szolgáló ún. formanyílás volt. Az épület másik végén, keresztben az olvasztóval, közfallal két kisebb helyiséget alakítottak ki. A közfalakban látható három lefolyócsatorna nyílása, ami arra utal, hogy az épületben is volt hajtóárok. Ez éppen a régebbi vasgyárak jellegzetessége. Ezekben a helyiségekben valószínűleg a kovácskohóhoz vagy a kavarókemencéhez szükséges fújtatok voltak elhelyezve. Hogy valamikor pöröly (nagykalapács) is tartozott-e a berendezéshez, ma már nem állapítható meg. Helyenként az üzemvíz-csatorna (hajtóárok) is a természetes kőzetre támaszkodó kőfallal volt kiépítve, itt még megfigyelhetők a fal maradványai. Az üzemvíz-csatorna egy boltíves kapuval végződik, ami egyébként a vasgyárnak legjobban megmaradt részlete. Az 1,8 m magas kapugátból derékszögben törik az vizesárok a patak felé, és itt a nagyolvasztó fala egyben az ároké is. A vízikerék, amely egy vagy két fújtatót hajthatott, a talaj szintkülönbsége miatt csak alsócsapású lehetett, még látható a kerék elhelyezésére szolgáló bemélyedés. A három épület együttes hossza a közöttük levő teret is beszámítva 146 m, az általuk elfoglalt terület 1050 m 2 . A főépület falain helyenként láthatók még az ablak- és ajtónyílások. Az egykori gyártelep fölött lejtő, efölött pedig vízszintes mesterséges terasz húzódik. Ha a vasgyárat 1773-ban építették, akkor 1780-ban még újnak mondhatták volna. A levéltári adatok szerint azonban ekkor már „massa desolata"-nak említik, ami arra is utalhat, hogy 1773-ban egy régebben létező objektumból újították fel. Béreikéről az első írásbeli adat 1286-ból származik. A község 1655-ös pecsétjen
