Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)
Tanulmányok - Vasgyártó-telep a Murány-patak áttörésében (Bretka - Beretke, Szlovákia). (Peter Cengel - Pavol Horváth)
A kohó külső megjelenését és az olvasztótér alakzatát, ezeknek méreteit volt szükséges rekonstruálni. Az olvasztótér belseje, ahová a tűzelválasztó-fal volt beépítve, 3,1 x 3,1 x 7 m, az űrtartalma 60 m 3 . Ebből az olvasztótér űrtartalma nem volt nagyobb, mint 10 m 3 . Tehát ha ez eredetileg téglából készült, akkor legalább 50 m 3 téglát hordtak el utóbb a helyszínről. Az építmény kőanyaga szerencsére a helyszínen maradt. A rekonstrukciót dr. Peter Cengel kohómérnök, nyugalmazott egyetemi tanár (Kassa) VP1, GW BASIC számítógépes szoftverrel végezte. Ez az olvasztó megadott méreteiből kiszámítja az űrtartalmát és elkészíti a metszetét. Az olvasztó 7 m-es magasság egyben a tűztér magassága is. Ezekből az adatokból kiindulva a nagyolvasztó feltételezett űrtartalma 7-9 m 3 , ami olyan, mint a kisebb méretű nagyolvasztóké, de nagyobb, mind egy frissítőkemencéé. A jelek szerint tehát itt egy régebbi típusú, kisebb méretű olvasztóval van dolgunk. A beretkei nagyolvasztó nyersvas előállítására szolgált, de öntödei olvasztó-szerepet is betölthetett, mert ilyen célra eredeti kialakításában is megfelelt. Ha pedig csak újraolvasztásra szolgált, abban az esetben az olvasztótér egyszerű henger alakú volt, és a nyitott mellű olvasztók módjára működött (a felolvasztott vas állandóan folyt ki a kemencéből), hasonlóan a kupolókemencékhez. Ha a kohóban vasércet olvasztottak, akkor nagyobb mennyiségű salak képződött. Ha öntőkemencének szolgált, akkor ez a folyamat salakmentes volt, illetve csak nagyon kismennyiségű salak keletkezett ennél a folyamatnál. De ha Béreikén a 19. században mégis kályhaöntvényt gyártottak, ami ezideig nem nyert bizonyítást, akkor az eredeti olvasztótestben ennek megfelelő új olvasztóteret kellett kiépíteni. Az adagolópódium klasszikus faépítmény volt, hasonló, mint más nagyolvasztóknál Az adagolópódiumra szintén fából készült szállítóhíd vezetett az épület mögötti teraszról, ahol az ércet raktározták és a kohóba kerülő anyagot előkészítették. A gyárkomplexum három kőépültből, az üzemvíz-csatornából és ennek boltíves hídjából áll. A legnagyobb, három helységre osztott épület 52 x 7 m-es, a legkisebb két helységből áll, méretei 15 x 7 m. A kettő között helyezkedik el a tulajdonképpeni vasgyár, amely trapéz alakú, közfalakkal ugyancsak három részre tagolt, a
