Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - Díszes artézi kútfők az Alföldön. (Csath Béla)

Díszes artézi kútfők az Alföldön

1 CSATH BÉLA Az első artézi

2 (vagyis mélyfúrású) kutakat nem hazánkban készítették, de nincs még egy ország Európában, ahol gyorsabban terjedtek volna el, mint nálunk. A 19. század második felében a tiszta, egészséges ivóvíz előteremtése volt az első és elengedhetetlen követelmény a hazai vízellátás terén, ami Zsigmondy Vilmos (1821 - 1888) kísérletezéseinek és makacs kitartásának eredményeként valósult meg, kijelölve e szakterület fejlődésének útját. Zsigmondy harkányi (1868), majd a budapesti városligeti (1868-1878) sikeres kútjaival nyitotta meg a hazai artézi és hévízkutak készítésének sorozatát. Az igazi eredmény, a korszakalkotó siker csak azután született meg, amikor az artézi kútfúrás tudományának és technológiájának kidolgozása az Alföldön talált magának gyümölcsöző teret. A lakosság ivóvíz-ellátása a 19. században különösen az Alföldön nem volt kielégítő. Sok mindennel áldotta meg a természet az Alföldet, de üdítő, egészséges ivóvizet nem adott számára. Az ivóvíz beszerzése az alföldi sík településeken mindig nagy gondot jelentett, és évszázadokon keresztül kizárólag az határozta meg, hogy a lakóhelyek milyen távol estek a folyóktól, a kisebb tavaktól, a holtágaktól. Magától értetődött, hogy az élővizek mellett levő településeken elsősorban a felszíni víz, a többiekben pedig a gyér felszíni víz vagy az ásott kutakból kitermelt talajvíz jelentette 1 A 2007. november 29-30-án, Budapesten és Tatabányán megtartott Bányászélet - kultúra - hagyomány című tudományos konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 Az artézi jelző Artois francia grófság nevéből ered.