Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - A magyar bányajog fejlődésének főbb állomásai. (Dr. Izsó István)

nya, Nagybánya, Felsőbánya, Szomolnok, Körmöcbánya) a bányászat jelentős fellendülését eredményezték. Az 1327-től rohamosan fejlődő ércbányászat pénzügyi kihasználása részben az urbura, részben pedig a nemesérc-monopólium útján történt. Az utóbbi nyugat-európai konstrukció volt, az ottani államok már a XTT. század végétől védekezésre kényszerültek ezüstkészletük szabad forgalmazása, nyers alakban történő kivitele ellen. Károly Róbert 1325-ben vezette be intézkedését, amely a nemesércek kiviteli tilalmára és a királyi pénzverőkamarák kizárólagos nemesérc-beváltási joggal való felruházására irányult. A bányavárosokban és más kijelölt helyeken királyi finomítóházakat állítottak fel, ahová mindenki köteles volt az arany- és ezüstércet finomítás és hitelesítés végett beadni. Károly Róbert a már működő négy pénzverő- és bányakamara mellé további hat új kamarát állított fel az egyes bányavidékeken. A nemesérc-monopólium bevezetése tette indokolttá a pénzügyi igazgatás korábban független két ágazatának, a pénzverő-kamaráknak és a XÏTI. század végére kialakult bányakamaráknak (urburariatusok) egyesítését is, együttes bérbeadásukkal ugyanis 1338ban a bányakamarák beolvadtak a pénzverő-kamarákba. A pénzügyi igazgatás regionális szervezetének átalakításával egyidejűleg szilárdult meg a központi pénzügyi igazgatási szervezet is, élén a tárnokmesterrel, aki Károly Róbert korában már tényleges vezetője volt az államháztartásnak, irányítója az ország pénzügyi és gazdaságpolitikájának, feje a pénzügyi igazgatásnak. Kezében futott össze az ellenőrzés és a felügyelet minden szála, és a pénzügyi igazgatás egész személyzetének ő lett a legfőbb közigazgatási és bírói hatósága. A tárnokmesteri tisztségből és hivatalból 1385-ben kivált a kincstartó (thesaurarius) tisztsége és hivatala, aki szintén országos főméltóság volt, és teljes egészében átvette a tárnokmester pénzügyi hatáskörét. Ezek az intézkedések azonban még mindig nem eredményezték egységes országos bányajog kialakulását, hiszen a partikuláris alapokon álló közigazgatás és jogszolgáltatás nem tette lehetővé ennek megvalósulását. A XIII-XTV. századtól azonban már egyre