Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - A magyar bányajog fejlődésének főbb állomásai. (Dr. Izsó István)

inkább megszaporodtak az országos jelleget öltő királyi dekrétumok, oklevelek is. A bányajogfejlődés következő állomását a bányavárosok szövetségei jelentették. Az alsó-magyarországi bányavárosok Zsigmond uralkodása idején léptek szövetségre, a felső-magyarországiak rövid életű szövetsége pedig Mátyás idején született, lehetővé téve a legfontosabb partikuláris szabályozások szélesebb körben való elterjedését és alkalmazását. Végül a középkori bányajog-fejlődés utolsó fejezetét az 1523. évi 39. te. jelentette, amely a föld tulajdonosának teljes bányászati szabadságát deklarálta. A mohácsi csatavesztés azonban szinte rögtön törölte e jogszabály alkalmazhatóságát. A három részre szakadt országban a bányajog fejlődése ezt követően eltérő utakon járt. Az 1541-ben létrehozott Erdélyi Fejedelemség 1691-ig önálló bányajogi szabályozást követett, amely a Mohács előtti jogelvekből indult ki az általános földesúri bányaszabadság 1615-ös deklarálásával. Emellett érvényesült a bányaművelést végzők azon szabadságjoga is, hogy a föld tulajdonosával történt megegyezés alapján idegen birtokon is végezhettek bányászati tevékenységet. A Habsburg-uralom alá került országrészben ettől jelentősen eltérő bányajogi szabályozás valósult meg a Miksa-féle bányarendtartásnak az alsó-magyarországi bányavidéken történt 1573as bevezetésével, amelynek hatályát az 1580-as években kiterjesztették a felső-magyarországi, 1689-től a szatmári, végül 1736-tól a török alól felszabadított bánsági bányászatra is. Erdély területén 1702-től kezdődött meg korlátozott bevezetése, amely abban nyilvánult meg, hogy előírásait akkor kellett alkalmazni, amikor országos törvény nem rendelkezett egy adott kérdésben. A Bányarendtartás sohasem vált a jogrendszert megtestesítő Corpus Jurisba emelt jogforrássá Magyarországon, az 1723. évi 108. tc. is csak mint a bányabíróságok magánjogát említi. Ennek ellenére hiba lenne azt állítani, hogy nem érvényesült Magyarországon. Mindenekelőtt az ország szétszakadása és provinciává silányulása eredményezte, hogy országos alkalmazása csak egy hosszú folyamat eredményeképpen valósulhatott meg a XVIII. században. A Bányarendtartcis eltörölte a földesúri bányaszabad-