Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - Velty István, a „kutató". (Fejezetek a magyar bauxitkutatás és -bányászat korai történetéből). (Tóth Álmos)

Velty István, a „kutató" (Fejezetek a magyar bauxitkutatás és -bányászat korai történetéből) TÓTH ÁLMOS A gánti bauxitbánya megnyitása után valóságos „bauxitláz" tört ki Magyarországon. Hazai nagyvállalatok, nagy és kispénzű vállalkozók, hercegek, grófok egyaránt bauxitot kutattatnak, kutatnak. Ezek egyike Velty István, akit kőfaragó-mesterként emleget az utókor. Különös alakja ő a magyar „bauxit-történelemnek". Törvénybe foglalták a nevét. Tgaz, nem cselekedetei okából. A bauxitbányászat és az alumíniumtermelés államosításáról szóló 1948. évi XTTT. törvény mint államosítandó objektumot nevesíti „Velty István olaszfalusi bauxitbányáját". Pedig akkor már jónéhány esztendeje csak de jure létezett, s korábban sem volt komoly tényező. Velty István, a „kutató", ahogy magát nevezi leveleiben, a földtani kutató ismét aktuálissá váló archetípusát jeleníti meg - aki magáénak tudja, amit talált, fel-, vagy megkutatott, és abból hasznot akar. Veltyt tevékenysége, elfeledett, s „elfedett" eredményei alapján tulajdonképpen külön fejezet illetné meg a magyar bauxittörténetben. Ennek megírására teszek most kísérletet, ami a viszonylag bőséges dokumentumokból

1 felépíthető. A források a magyar bauxitbányászat tőkés-csoportjainak, vállalkozóinak sokszor ádáz küzdelmébe is belevilágít. A kő ismeretét és szeretetét minden bizonnyal apjától, Velty Ferenc kőfaragó-mestertől örökölte, akinek nevét egyebek között 1 A hajdani Alumíniumérc és Bánya Rt. (Aluérc) és a Magyar Alumíniumipari Tröszt Adattára egyaránt őrizte Velty Istvánnal való hajdani vitáik számos dokumentumát: az előbbinél Velty-dosszié, az utóbbinál Veltyügy feliratú irathalmazként. Másolatai birtokomban.