Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - Jean Baptiste Morin francia orvos látogatása az alsó-magyarországi bányavidéken (1615). (Dr. Magyar László András)

omnium famosissimis" magyar és erdélyi bányákról, amelyekről korábban már Paracelsusnál olvasott. Noha az utazás veszélyesnek ígérkezett,

16 nem tudott ellenállni kíváncsiságának. Hajóra szállt, s Pozsonyba

17 utazott. Egy kevés pénzt hagyva Pozsonyban, a helybéli orvosnál, Paulus Ienischnél, lovat vesz s négy, a bányavárosokba induló szekérrel útra kel Neusohl (Besztercebánya) felé. Itt Matthias von Bloenstein bányaigazgató, hála Mussinger tanácsos ajánlólevelének és Morin francia orvos voltának, nagy tisztelettel fogadja. Meglátogatja a helyi rézbányákat, ahol - mint írja elég hosszú időt töltött volt egykor Paracelsus is, aki, mielőtt Erdélybe utazott volna tovább, e helyt laboratóriumot épített és a fémekkel kísérletezett, mégpedig oly sikerrel, hogy vendéglátóit a maga készítette arannyal jutalmazta meg.

18 A vendéglátó aranyműves házát Morin korában még kuriozitásképp mutogatták a látogatóknak. (120.) Besztercebányáról egy tolmácsként alkalmazott „perdoctus et probus vir chymicus"szál utazott tovább „Woissan"-ba. (sic!). Aranyrögöket görgető folyókat lát, a környék teli van lelőhelyeiket gondosan titkoló - különösen lengyel - drágakőbányászokkal. Különféle kincsvadász-bandák küzdenek ugyanis errefelé egymással, gyakoriak a véres leszámolások. Két hét múlva ér „Woissan"ba, az aranybányába, amely birtokosáról, egy magyar nemesről kapta nevét. Itt 22 karátos aranyat bányásznak. Mivel Morin hírét veszi, hogy a „Nuptiae Diaboli" hegyén élő rablók az életére törnek, visszamenekül Besztercére. Itt tíz katonát bérel a rablók ellen, majd Schemnitzbe (Selmecbányára) siet, hogy meglátogassa a Magyarországon a külföldieket a „grassatores bestiales", vagyis a vadállati útonállók előbb-utóbb kirabolják. Csupán a nemesek kedvelik itt a külföldieket, különösen pedig a vitéz franciákat. A magyarok egyébként — írja Morin — faviskókban élnek, hiszen a kőházakat úgyis lerombolnák a folytonos háborúk során. ( 117-118.) „Posoniae, Hungarice Pressburg" (!) Paracelsus magyarországi tartózkodásáról: Magyary Kossá Gyula: Magyar orvosi emlékek. Bp. 1929. TI. 226-229. et al. loc.