Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)
Tanulmányok - Jean Baptiste Morin francia orvos látogatása az alsó-magyarországi bányavidéken (1615). (Dr. Magyar László András)
néhai híres Martinus Ruland Johannes Ruland nevű fiát, 19 aki a bányaváros fizikusaként, vagyis városi orvosaként működik. Az orvos és a helyi kamaragróf, Hudalrich Reiter szívesen fogadja. Engedélyt kap arra is, hogy leszálljon a bányába, ahol 1613-ban barátja, Joannes Beguinus már végzett kutatásokat. Hamarosan újra Besztercére megy, pénzt vesz magához és katonai kísérettel Körmöcbányára utazik. Az itteni aranybánya a magyarországi pénzverés központja, más bányákból is ide áramlik az arany és az ezüst. Georgias Fleisch von Lerchemberg kamaragróf és neje, a „charissima" és tudós Anna von Pettingerin jól tartják az ifjú franciát, aki öt teljes hónapot tölt náluk, csupán december l-jén indul haza. (Nagy viszontagságok, hadi és rablókalandok után, Svájcon és Lyonon át ér Párizsba, 1616 márciusában.) Morin minden idejét a helyi bányákban tölti, figyeli a munkát, a munkaeszközöket, vizsgálja az ásványokat, geológiai elemzéseket végez. Müvének következő húsz oldala (124-143.), egyetlen bányalátogatás részletes beszámolója, melynek tartalma röviden a következő: A helyi (körmöci) bányába két út vezet, az egyik egy 6x2 láb széles, fenyőgerendákkal bélelt kút, amelyen át, marhabőr zsákokban a fémet és a vizet emelik a napvilágra. Hárman-négyen utazhatnak lefelé egyszerre szíjból készült és kampókra akasztott üléseken. Igen ijesztő alászállni a folyvást felfelé gomolygó bűzös füstben, amely a bőrüléseket korrodálva gyakran okoz baleseteket is. Ráadásul alászállás közben felfelé érces-zsákok is közlekednek, amelyek gyakran taszítják a mélybe a bányászokat. A másik út sokkal hosszadalmasabb: 3-4 órát vesz igénybe. Ez lépcsőkön és köteleken át vezet lefelé, néhol kúszni-mászni is kell. Ez az ún. „c unieul um"-okon át vezető út is veszélyes, mert a falakra függesztett létrák könnyen a mélybe zuhanhatnak. A kamaMartin Ruland (Lauingen, 1569-Prága, 1611) neves orvoscsalád sarja, Rudolf császár főorvosa, egyebek közt a morbus Hungaricusról, vagyis a tífuszról is írt monográfiát. Johannes David Ruland (Regensburg, 1595-Pozsony, 1648), bölcsész és orvosdoktor, Bethlen István gróf és //. Ferdinánd orvosa, 1622-ben kapott magyar nemességet. Arról, hogy Selmecbányán is működött volna, nem ír a szakirodalom.
