Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Európa legrégibb bányászati emléke Farkasréten. (Gábori Csánk Vera)

tott ki pleisztocén kori löszt a rétegekben. A régibb tévedés okára magam is válaszolni tudnék - helyette azonban inkább a megfigyeléseket összegzem. A bányatér feltöltése, eredete nem egynemű és nem folyamatos. A rétegek anyaga elsősorban helyi eredetű: a környező dolomit málladéka kovatörmelékkel. Valószínű azonban, hogy ezt a bányászati tevékenység maga is „megforgatta", és időnként a dombtetőről a lefolyó víz sárgás-vörös homokot is telepített ide. (Pannon homok?) Közeli eredetűek a bemosott talajszemcsék, és helyi lerakódást mutatnak a 2-3 cm-es dolomit iszapszalagok is. Ugyanakkor rendkívül erős bemosások, apró szemű kavicsrétegek tagolják a kitöltést: időszakos vízmosások gyakori nyomai, amelyek egyébként ma is működnek. Feltűnő és egyben szerencse, hogy ezek a vizes lefolyások a régészeti leleteket, a leletek szintjét sehol nem érintették. Az oka kézenfekvő. Amikor időszakosan víz folyt a völgyteknőkben, természetes, hogy nem dolgoztak benne. A következmény pedig: az agancs-szerszámok feltűnő épségben meglepően friss állapotban kerültek elő. Az állandóan lefutó víz ugyanis a tárgyakat nedvesen tartotta, és a dolomitporral együtt, ami szinte tiszta karbonát, igen jól konzerválta őket. A végeredmény: 185 bányászszerszám. A bánya területét három blokkal tártam fel, ami a meredek hegyoldalon, és a leletek nagy mélysége miatt elég nehéz módszer. Ezek a szelvények 1-1,8 m szélesek, hosszúságuk átfogja a bányateret, mélységük 4,5-6,5 m. Érthető, hogy amikor az első, egy hónapos ásatás méternyi széles területén 58 kitűnően megmunkált agancs-szerszám került elő, felkeltette a külföldi sajtó figyelmét. A végeredmény - kb. háromszor ekkora területen - 755 bányászszerszám, ami egyedülálló eredmény. Csak példaként említem, hogy a középkorból Magyarország egész területén fele ennyi bányászszerszámot nem ismernek. A völgyteknő kitöltésében a leletek három, egymástól jól elkülönülő rétegben feküdtek, a kitermelés tehát legalább három időszakban, de időszakonként számtalan alkalommal folyt. Az agancsok szétszórtan, helyenként azonban egymáson vagy egymásra téve feküdtek. Ismét a sztratigráfiához tartozik az, hogy a kultúr-