Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)
Tanulmányok - Európa legrégibb bányászati emléke Farkasréten. (Gábori Csánk Vera)
rétegek között igen vékony iszaprétegek húzódtak - a völgyteknőben időnként víz állt, a dolomitpor leülepedett -, de ezek a leletek rétegét sehol nem érintették. A vízfolyások a hordalékképződés közben tehát nyugalmi állapotban voltak. Végül a bányatér legalsó szintjén két földbe mélyített gödröt találtunk - 2 m átmérőjű, 1 m mély bányagödör -, melyekből a kovagumókat kiemelték. Ezekből szintén számos agancsszerszám, ütőkő stb. került elő. Az ásatási megfigyeléseket nem ismertethetem. Meg kell azonban említenem a kis műhelyeket (ezek halomban található, jellegzetes alakú kovatörmelékek), a gyártási hulladékot (jellegzetes alakú szilánkok tömege) és a kis foltokban látható, nagyon apró pattintékokat, amelyek ott keletkeztek, ahol a kova minőségét próbálták ki. A nyersanyag előzetes feldolgozásához tartoznak a különböző méretű, gömbölyű ütőkövek, az ún. retusőrök, a kő alátétek, „üllők". A munkafolyamatra azonban még kitérek. A leletek osztályozása Röviden a régészeti leletekről. Két csoportjuk van: az agancsszerszámok és az ún. „materiéi lithique", amibe a kőszerszámtól a szilánkokig, kőhulladékig minden beletartozik. Az agancs-szerszámok nehezen osztályozhatók. Ellentétben ugyanis a kőeszközök részletesen kidolgozott tipológiájával és nevezéktanával, ezeknek nemzetközileg bevezetett típusuk, meghatározó nevük nincs. Nincsen tájolásuk, nincs elő- és hátoldaluk stb. - csak a funkciójukat látjuk, ismerjük -, de ezek az elnevezések sem egyértelműek. Elég elolvasnunk a „5000 Jahre Feuerstein-bergbau" c. 668 oldalas gyűjteményes kötetet, hogy erről a bizonytalanságról meggyőződjünk. A kötet egyébként országonként tartalmazza a kovabányák teljes jegyzékét és irodalmát is. A tipológiai nehézségek oka nagyon egyszerű. A szarvasagancsnak meghatározott alakja, zoológiai felépítése van. Változatot csak az egyedi életkoruk - az agancs magassága, ágak száma, terpesztése - néha biológiai aberrációk (a vadászatban hibás agancsok), és a nagy korbeli eltérések jelentenek. Egyszerűen: az