Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)

Szakirodalom - A magyar olaj- és gázipar élő öröksége. (Hadobás Sándor)

A magyar olaj- és gázipar élő öröksége HADOBÁS SÁNDOR Kőolaj- és földgázbányászati emlékhelyek Magyarországon. Az olajipar kiemelkedő személyiségeinek tiszteletére állított emlékek és egyéb ipari emlékhelyek. Szerkesztette: Dallos Ferencné. Buda­pest, 2005. MONTAN-PRESS Kft. 96 old. A/5. A kőolaj- és földgázbányászat viszonylag fiatal iparág, de ná­lunk már elérkezett abba az állapotba, amely az elmúlás veszélyé­vel fenyeget. Mindenesetre zenitjén már régen túljutott, s egyre in­kább előtérbe kerülnek az emlékek. Ezt jelzi, hogy időszerűvé vált az utóbbiak számbavétele. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Kő­olaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztálya kezdeményezésére jelent meg ez az igényes kiállítású, teljes egészében színes képek­kel illusztrált könyv, amely 16 megye 43 településéről mutat be különböző típusú emlékhelyeket: szobrokat, emléktáblákat, -oszlo­pokat, -köveket, dombormüveket, kiállításokat stb. Az egyes ob­jektumok helyét 18 esetben térkép is jelzi. A legtöbb monumentumot természetesen olajiparunk bölcsője, Zala megye mutathatja fel. Ezen belül is a Zalaegerszegen műkö­dő Magyar Olajipari Múzeum emelkedik ki, amely sokat tesz a hazai szénhidrogén-bányászat örökségének összegyűjtéséért és be­mutatásáért. Itt található az iparág talán legértékesebb mementója, a meghatározó jelentőségű „olajos" szakemberek portréit felsora­koztató szoborpark. Mindeddig Bencze László, dr. Böckh Hugó, Hága László, dr. Gyulay Zoltán, dr. Varga József dr. Papp Simon, dr. Kertai György, Vájta László, dr. Alliquander Ödön, dr. Szilas A. Pál és dr. Vámos Endre érdemelte ki, hogy a szakma mellszob­ruk felállításával fejezze ki tiszteletét és megbecsülését már lezá­rult életmüvük iránt. Az emlékhelyek másik gócpontja a Miskolci Egyetem, hiszen 1951-ben itt indult meg a magyar olaj mérnök-képzés, s az intéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom