Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 1. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - A bányászkapáról (Szemán Attila)

Tanulmányok A bányászkapáról

1 SZEMÁN ATTILA A bányászkapa jelenleg nem tartozik az általánosan ismert bányászeszközök közé. Itt persze nem a szakmai, hanem a tágabb köztudatra gondolunk, hiszen a bányászkapa a 20. század második felében is megtalálható a kézi jövesztés alapvető szerszámai között. Talán a modern korban egyre nagyobb súlyúvá váló szénbányászat jelentőségének növekedése, a széntermelés műszaki technológiájának robbanásszerű fejlődése hozta magával, hogy ennyire feledésbe merült. Része lehetett ebben a történeti Magyarország felbomlásának is, mivel ennek folytán egykor világtörténelmi jelentőségű ércbányászatunk telephelyei az országhatárokon kívülre kerültek, s így egyre inkább perifériára szorult az ércbányászat iránti érdeklődés is. A bányászkapa ugyanis - mely már a korai középkortól ismert - elsősorban ércbányászatunk hagyományos eszköze volt. Minthogy a bányászat ezen ága kevésbé lett gépesítve, mint a szénbányászat, a bányászkapa még a 20. század második felében is használt munkaeszköz volt, s egyes bányáinkban 1 Jelen írásomnak az ad aktualitást, hogy Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei II. kötetében ismét többször előkerült az a régi kérdés, hogy a kapa bányász avagy nem bányászszerszám [Gavallér Pál: Targonca vagy kapa?(Nagybánya 1480. évi pecsé tjéről), 31-40. p.; u. ő: A bányászjelvény heraldikai és sigillographiai ábrázolása Magyarországon, 81-85. p.]. A témából már jelentek meg tanulmányaim (Bányászkapánk megjelenése a nagybányai pecsétnyomó ábrázolásán. = BKL Bányászat, 129. évf. 1996. Millecentenáriumi múzeumi szám, 446-449. p.;Bányászkapánk becsülete. = Aetas, 1997. 1. sz. 5-16. p.), de talán nem eléggé hozzáférhető mindegyik a szaktársak számára. Az itt olvasható írás az utóbbi cikkem kibővített változata.