Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1963. április 18., 7. rektori tanácsülés
- 19 -i a Bogina: Javasolja, h.o^y ne nevezzék célprémiumnak, hanem jutalomként adják az összeget. \ 'j * > Balogh: Megérti a rektor ur intencióját, hogy szeretné komolyan, értékesen végeztetni ezt a feladatot. Keresi a módot, hogy valami jutalmat is adjon megkülönböztetésül, ha jól végezte valaki a feladatot. Nem akadékoskodna ezen, ha az Egyetemnek erre módja van,hogy a munka megjavítását jutalmazza, tegye meg. Azt viszont hangsúlyozná, hogy ez olyan speciális munkakör, amit az Egyetem oktatója, tanára valóban a szelekció érdekében kötelességszerüen végezzen, mert ők fogják nevelni a tanítványokat, kötelességük megnézni kit vesznek fel és hogyan történik a felvétel. Az idő fogja megmutatni, hogy valóban több ambícióval, jobban végzik-e ezt az igen fontos munkát, ha anyagi elismerésben is részesítik részvételüket. Halmai: Szintén helyesli rektor ur javaslatát, náluk komoly, lelkes munkát végeznek, úgy tudja velük nem is volt probléma. Megérdemlik, hogy anyagi elismerésben részesüljenek. Kéri a javaslat megvaló^itását. Radnót: Nincs ellene az anyagi elismerésnek, de jobbnak ■tartaná, ha nem közölnék előre a résztvevőkkel, hogy ezért jutalmazni fogják őket. Rektor: Ettől függetlenül fennáll, hogy helyes volna, ha az egyetemi tanárok minél többen- nagyobb’kötelességérzettel vennének részt a felvételi munkában. Sajnos ezt nem oldja meg sem rektori utasítás, sem hatalmi szó, ez bizonyos levegőváltozás függvénye, ami nagyon lassan lakul ki. Radnót: Igaz, hogy sok nehézség van, és mikor problémák merültek fel egyes felvételeknél, alig lehetett megállapítani, hogy kik voltak a bizottságban aznap, mégis voltak bizottságok, amelyek nagyon jól működtek és lelkiismeretesen végezték feladatukat, pl. a Liebner-féle bizottság. Rektor: A dijazás értékelését illetően, amig az Egyetemen premizálás van, addig nem kirivó, hogy ilyen munkáért egy egyetemi tanár looo ft-ot kap, ez megfelel a célprémium célkitűzéseinek. hii
