Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1962. december 12., 4. rektori tanácsülés
Straub; Hibának tartja, hogyha bizottság csak az Alta1anos Orvostudományi Kar kérdésével foglalkozott, de a bizottsá g összetétele miatt sem gondoltak arra, hogy a többi karok problémái is felmerülnek. Elhangzott, hogy az Egyetem fejlesztését többféleképpen^ lehetne elképzelni ás a másodprofesszorság a legminimálisabb lépést jelentené, megalkuvást a jelenlegi helyzettel és bizonyos problémákat is felvet. Komoly fo rmában felvetődött a párhuzamos tanszékek létesítése. Ezek felszerelése lo-2o millióba kerülne. Ez a javaslat költságvetásileg egyenlő egy másik egyetem létesítésével,és akkor inkább' okosabbnak kell tartani az utóbbi megoldást; második egyetem létesítését vidéken. Azért sem tért ki a bizottság a párhuzamos tanszékekre, mert a vidéki egyetem létesítése ugyanannyi költséggel jobb megoldást adna. Sós és Balogh professzorok által emlitett taktikai kérdésre vonatkozóan? hogy az egyetem fejlesztésénél ne beszéljenek a másodprofesszori állásokról, mint megoldásról, azt válaszolhatja, hogy a Minisztérium már fé< lig elfogadta a fejlesztési tervet, és az egészségügy 2o éves fejlesztési tervében még ez sem szerepel. Tehát forditva látja a helyzetet;^ ez mégis valami eredményt jelentne. Teljesen kilátástalan ás céltalan javaslatnak tartaná, ha most a budapesti egyetem épületekkel történő fejlesztésére készítenének térvét,ugyanakkor, amikor a 2o éves fejlesztési tervben ez nem szerepel. Taktikailag nem sokat vesztenek akkor, ha a vidéki egyetem létesítése mellett, mint pozitívumot felvetik a másodprofesszorság kérdését. Egyetért Balogh dékánnal, hogy személyi problémák fel fognak merülni, de ettől nem szabad félni. Ez a kérdés bonyolult,kezdve azon, hogy a tanszékvezetői állás Magyarországon kialakult hitbizomány, folytatva azon, ha megnézik, hogy hány éves korban lesz valaki felelős egyetemi tanár. Sós' professzor említette, hogy azért idegenkednek a máso dprofesszorságtól, mert ez túlságosan kényelmes állás, Szeretné leszögezni, hogy az elmúlt idők^pélaájából az arány 1:1, bizonyiták van pro és kontra is. Másodszor; az a’ javaslat, amit tettek nem az a tipusu másodprofeszszorság, ami idáig létezett. Jelen javaslatban nemcsak az oktatás vitelét, de annak szervezését, ujitását, modernizálását, az ezzel kapcsolatos adminisztrációt teljes felelősséggel kell végeznie a másod-professzornak. Az az elképzelés, hogy a másod-professzori állás kényelmessége miatt nem pályáznak más állásra, ezzel megdől, mert igy is felelős a maga területén, de nem önálló, tehát ez arra ösztönzi, hogy a felelősség melle az önállóságot is megszerezze. Az oktatás nivójat^tartja fontosnak és nem ért egyet azzal, hogy ez^személyi kérdés. Itt nem arról van szó, hogy XY-ból masodprofesszort akarnak csinálni, hanem az a döntő, hogy az oktata? nívóját nem lehet garantálni ilyen körülmények között; _ 600 hallgató oktatásáért egy oktató nem tudja vállalni a felelősséget.
