Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1962. december 12., 4. rektori tanácsülés
- 14 Ha úgy gondolják, hogy a javaslat nem fogja- át cimének megfelelően az egyetem általános fejlesztési tervét,adják vissza a bizottságnak, kidolgozzák a többi karokra is, kiegészítik, de abban nem lát. nagy perspektívát, hogy oljran javaslatot hozzanak, ami eldöntött 2o éves fejlesztési tervvel ellentétben áll. ne Rektor; A'javaslat átdolgozására, a többi kar vonatkozá - saiban nincs szükség, hiszen a fogorvosi és gyógyszerészi kar is foglalkozik saját jövőj,e problémájával, amely más szempontból sokkal katasztrófálisabb, mint az általános orvos karé. Ott sincs vita a tanácsban, hogy a legjobb megoldás volna egy második vidéki egyetem felállítása, A máso dprof esszorság kérdésében van vita. Ez onnan adódik, hogy különbözőképpen nézik a kérdést. Véleménye szerint pl, ha e^y másodprofesszor macára vállalja a hallgatóság, egy részenek oktatását, és ezáltal átvesz felelősséget, az oktatás szempontjából ez a jelenlegi helyzet elfogadását jelentig realizálja a mostani helyzetet, de megpróbáljuk valamiképpen menteni, úgy, ahogy lehet, az oktatás nívójának fenntartását. Ebből a szempontból ez feltétlenül jó* Végeredményben a másodprofesszorság bizonyos kádernevelési előkészület is arra, hogy majd,ha sikerül az egyetemek számát emelni és olyan emberekre lesz szükség,akik önállóan képesek minden tekintetben egy tanszéket vezetni, akkorra legyenek ilyenek. Nem is emlitve azt, hogy azok a kautálák, amiket megszab a bizottsági javaslat, eleve körülírják, hogy nem lehet nagyszámú másodprofesszori állásról szó. Másodprofessz or olyan tanszékeken szükséges, ahol a hallgatók száma a legnagyobb, ez is csak bizonyos tanszékek re vonatkozik. Megszabja, hogy az illető meg kell feleljen'mindazoknak a feltételeknek, amiket egyetemi tanári kinevezéseknél tekintetbe vesznek. Azonkívül minden személyt mérlegre tesz az Egyetem és a körülmények tekintetbevételével mondja ki az igent, vagy nemet. Ebben nem lát veszélyt. Sós professzor említette aggályát az állás kényelmességével kapcso latban. Az a helyzet , hogy ha egy tanszéken beérnek emberek, azoknak nem marad más hátra - ha^nincs üres tanszék - hogy megmaradnak a tanszék kötelékében, - mint tanársegéd, vagy adjunktus, vagy docens időtlen-időkig és várják, amig a főnökük elmegy. Ez rosszabb szituáció, mintha mégis van valami lehetőség arra, hogy a tansz ékvezető mellett - ha felnőtt odáig és megérett erre - mint másodprof esszor elhelyezkedhessen. Rém hiszi, ^hogy ez vészéiveztetné a vidéki a vidéki katedrák betöltését, inkább elősegítené. Ha valaki professzorságot ér el, akkor az önállóságra sokkal inkább törekszik,^nem elégiti ki a másodprofesszori cim. A tans-zák betöltési nehézsébek másból erednek; jelen pillanatban nem tudnák megmondani minden tanszéknél, hogy kit javasolnak erre. Vannak
