Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Kar / Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanártestületi ülések, 1950-1951
1951. május 8., VI. rendes tanácsülés - Tanulmányi kérdések
Io ■Hír Zinner: csatlakozik Petrovszkij professzor felszólalásához, az a véleménye, hogy a tanfegyelem három részből áll: egyik a dékán által megszervezett adminisztrativ rész, második rész a professzor feladata, ami abban-áll, hogy az előadás érdekes legyen és lekösse a hallgatóság figyelmét, olyant adjon elő, ami nincs a jegyzetben, mert az érdekli a hallgatóságot, harmadik a DISZ részéről való főleg politikai nevelés, ránevelni a hallgatókat, hogy kötelessége órákra eljárni és tanulni. Kiss: szó sincs arról, hogy a Pártszervezet azért lett volna jelen á vizsgákon, hogy védje a hallgatóságot, hanem azért hogy elejét vegy téves hirek lanszirozásának, erősítette a tárgyilagosságot. Nagyon jó hatással volt ez a körülmény a hallgatóság felé. Az anatómiai szigorlat az első alkalom, amikor rostálásról van szó. Fiamis: a DISZ szervezet állandóan foglalkozik a tanfegyelem kérdésével, különösen a IV. évfolyammal, ahol ^Legrosszabb a tanfegyelem. Döntő fontosságú a DISZ munkája és a dékán elvtárs részéről az adminisztráció és kéri a professzor elvtársakat is,hogy törődjenek avval, hogyan viselkednek a hallgatók, a katalogus-ol- vasáson túlmenően is segítsenek ebben a törekvésben, esetleg beszéljenek azokkal, akik helytelenül viselkednek. Káldor: a IV. évfolyam 7o?o-os hiányzása és a többi órán való^gyógy- szertan tanulás megmagyarázza a gyógyszertani szigorlatok jó eredményét. Sokkal jobb lett volna, ha nem'hiányzások mellett ás más órákon való tanulással következett volna ez' be. Ez is azt mutatja, hogy helyes volt a III.évesek túlterhelésének megtárgyalásákor, hogy nem járultak hozzá ahhoz, hogy a gyógyszertani szigorlatot tegyék át a IV.évre, mert akkor a jövő évben ugyanez a probléma merült volna fel. A tanfegyelem megszilárdítása döntő részben az ifjúságtól függ. A DISZ még nem áll azon a fokojp., ^hogy kiküszöbölte volna a hibákat, bár van már fejlődés, természetesen szerepük van ebben a kérdésben a professzoroknak, sőt a tansegédszemél#- zetnek is. Nem szabadna előfordulni, ha a gyakorlatokon fegyelmezetlenség legyen és az idő fel nem használásával teljen el a gyakorlat, vagy a betegekkel való bánásmódban merüljön fel kifogás. Egy példát mond, hogy mennyire mindenkinek lehet szerepe a tanfegyelem megszilárdításában: a személyzeti osztály egyik előadója szakmai munkája közben az életani intézetbe ment, engedélyt kapott, hogy résztvehessen az előadáson és azt tapasztalta, hogy az előadás alatt fegyelmezetlenül viselkedett a hallgatóság és a végén a tanszékvezető engedélyével néhány szót szólt az ifjúsághoz és beismerte az ifjus ág^mibáját. Második a lemorzsolódás kérdése: nem hiszi, hogy akármilyen hivatali, vagy pártszerv arra vonatkozólag, hogy hány százalék lemorzsolódás lehetséges adott volna, vagy ad- ki a jövőben rendelkezést. Mindnyájan arra törekszünk, hogy a szinvonal an elkeljék. Félreértés ott következett be, hogy az elmúlt években munkás-paraszt és szakérettségis hallgatók kerültek az egyetemre és bizony az egyé_ vés szakérettségis előkészités nem pótolhatja egy 8 éves tanulást. A tanulás technikájára, módszertani kérdésekre nem tanithatják meg a szakérettségiseket. Ezekkel kell fokozottan foglalkozni, nem a vizsgák lazitásával, hanem olyan módon, hogy egyéni foglalkozással, konzultációkkal adjunk nekik segítséget. Ami a Pártszervezet részéről a vizsgákon való támogatást illeti, a jövőben is ki fognak menni, amennyiben Kiss professzornak ez előnyére van, mégpedig azért, hogy helytelen propaganda ne terjedjen el az ottani körülményekről. Egyébként a professzorok sajátmaguk döntenek a vizsgákról. » i , Jjlt
