Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Kar / Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanártestületi ülések, 1950-1951

1951. május 8., VI. rendes tanácsülés - Tanulmányi kérdések

Io ­■Hír Zinner: csatlakozik Petrovszkij professzor felszólalásához, az a véleménye, hogy a tanfegyelem három részből áll: egyik a dé­kán által megszervezett adminisztrativ rész, második rész a pro­fesszor feladata, ami abban-áll, hogy az előadás érdekes legyen és lekösse a hallgatóság figyelmét, olyant adjon elő, ami nincs a jegyzetben, mert az érdekli a hallgatóságot, harmadik a DISZ részéről való főleg politikai nevelés, ránevelni a hallgatókat, hogy kötelessége órákra eljárni és tanulni. Kiss: szó sincs arról, hogy a Pártszervezet azért lett volna je­len á vizsgákon, hogy védje a hallgatóságot, hanem azért hogy elejét vegy téves hirek lanszirozásának, erősítette a tárgyila­gosságot. Nagyon jó hatással volt ez a körülmény a hallgatóság felé. Az anatómiai szigorlat az első alkalom, amikor rostálás­ról van szó. Fiamis: a DISZ szervezet állandóan foglalkozik a tanfegyelem kérdésével, különösen a IV. évfolyammal, ahol ^Legrosszabb a tan­fegyelem. Döntő fontosságú a DISZ munkája és a dékán elvtárs ré­széről az adminisztráció és kéri a professzor elvtársakat is,hogy törődjenek avval, hogyan viselkednek a hallgatók, a katalogus-ol- vasáson túlmenően is segítsenek ebben a törekvésben, esetleg be­széljenek azokkal, akik helytelenül viselkednek. Káldor: a IV. évfolyam 7o?o-os hiányzása és a többi órán való^gyógy- szertan tanulás megmagyarázza a gyógyszertani szigorlatok jó ered­ményét. Sokkal jobb lett volna, ha nem'hiányzások mellett ás más órákon való tanulással következett volna ez' be. Ez is azt mutatja, hogy helyes volt a III.évesek túlterhelésének megtárgyalásákor, hogy nem járultak hozzá ahhoz, hogy a gyógyszertani szigorlatot tegyék át a IV.évre, mert akkor a jövő évben ugyanez a probléma merült volna fel. A tanfegyelem megszilárdítása döntő részben az ifjúságtól függ. A DISZ még nem áll azon a fokojp., ^hogy kiküszö­bölte volna a hibákat, bár van már fejlődés, természetesen szere­pük van ebben a kérdésben a professzoroknak, sőt a tansegédszemél#- zetnek is. Nem szabadna előfordulni, ha a gyakorlatokon fegyelme­zetlenség legyen és az idő fel nem használásával teljen el a gya­korlat, vagy a betegekkel való bánásmódban merüljön fel kifogás. Egy példát mond, hogy mennyire mindenkinek lehet szerepe a tanfe­gyelem megszilárdításában: a személyzeti osztály egyik előadója szakmai munkája közben az életani intézetbe ment, engedélyt ka­pott, hogy résztvehessen az előadáson és azt tapasztalta, hogy az előadás alatt fegyelmezetlenül viselkedett a hallgatóság és a vé­gén a tanszékvezető engedélyével néhány szót szólt az ifjúsághoz és beismerte az ifjus ág^mibáját. Második a lemorzsolódás kérdése: nem hiszi, hogy akármilyen hivata­li, vagy pártszerv arra vonatkozólag, hogy hány százalék lemorzso­lódás lehetséges adott volna, vagy ad- ki a jövőben rendelkezést. Mindnyájan arra törekszünk, hogy a szinvonal an elkeljék. Félreér­tés ott következett be, hogy az elmúlt években munkás-paraszt és szakérettségis hallgatók kerültek az egyetemre és bizony az egyé_ vés szakérettségis előkészités nem pótolhatja egy 8 éves tanulást. A tanulás technikájára, módszertani kérdésekre nem tanithatják meg a szakérettségiseket. Ezekkel kell fokozottan foglalkozni, nem a vizsgák lazitásával, hanem olyan módon, hogy egyéni foglalkozás­sal, konzultációkkal adjunk nekik segítséget. Ami a Pártszervezet részéről a vizsgákon való támogatást illeti, a jövőben is ki fog­nak menni, amennyiben Kiss professzornak ez előnyére van, mégpe­dig azért, hogy helytelen propaganda ne terjedjen el az ottani körülményekről. Egyébként a professzorok sajátmaguk döntenek a vizsgákról. » i , Jjlt

Next

/
Oldalképek
Tartalom