Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1938-1939 (HU-SEKL 1.a 66.)
1939.02.15. rendes 6. - 82. VIII. A gyógyszertani tanszék betöltésének ügye.
mintegy 10 igen értékes uj, jé átlagszinten mozgó kísérletes megfigyelést tett. Ilyenek pl. a parathyreoideahormon hatása C a magnesiumsulfatnarkozisra, a decapitált patkány vérnyomásmérési módszerének bevezetése, a vérsavók érszíikitő anyagainak, alapos vizsgálata,emberi hypophysisek hátulsó lebeny tartalmának az életkorral való összefüggése, az aminosavak megoszlása vérben anaemiában és igy tovább. Simon Sándor 15 éve publikál, úgyhogy rövid idő alatt aránylag eredményes munkásságot fejtett ki. Kutatómódjára legjellemsőbb az exactság és az alaposság. Problémái megoldásához fáradhatatlan energiával és a legszigorúbb kritikával dolgozza ki exact vizsgáló módszereit. Szzel függ össze szívóssága, amellyel célbavett kérdését éveken keresztül való fáradhatatlan munkával igyekszik teljesen megoldani. Simon Sándortól minden felületesség, feltűnésre való vágyás távol áll és kifejezetten a kísérletes munkában elmélyülni szerető kutató. Tudományos kutatómunka kapacitási faktorát, azaz az általa elindított más kutatómunkákat részóén azoknak a publikációknak számával és jelentőségével lehet mérni, amelyek vele foglalkoznak* Megnyugtató eredményt azonban ezzel a módszerrel csak akkor lehet elérni, ha a keltett visszhangot maradék nélkül le-, hetne regisztrálni és igy bírálni. Tekintve az óriási kísérletes irodalmat ea szinte keresztülvihetetlen. A vizsgált kutatók tudományos munkásságának mindnek megvolt a maga visszhangja.Jó volt ez Dr.Méhes Gyula és Fritz Gusztáv esetéoen. Igen jó volt Dr.Simon Sándoréban, akinek mind a hypopkysismunkássága, mind . pedig a vérsavók érszűkítő anyagaira vonatkozó számos megerő- . sitést és elismerő utalást nyert. Szenkivül angol és ólasz / Dyer és Cuboni/ szerzők parathyreoidea titrálási módszeréről is igen elismerő kísérletes kritikát adtak. Dr.Jeney Endrének különösen a vörosvérsejtregeneratióra vonatkozó vizsgálatait t idézik gyakran, ujaboan pedig a flavonfestékek pharmakologiájára vonatkozó megfigyelései szolgálnak nagyszámú, főképpen