Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-SEKL 1.a 60-61.)
1934.04.10., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - X. Tanszéki segédszemélyzet megválasztása - 59. Dr. Horváth Zoltán fizetéstelen tanársegéd - 60. Dr. Delfin Kornél dijtalan gyakornok - 61. Dr. Hady Antal fizetéstelen tanársegéd
2 deklődés endogen mozgató ereje. Úgy hiszem, hogy a kétféle tudománytermelőt az intenzitasbeli tenyezo különbözteti meg egymástól leg - inkább; az egyik aki hellyel közel lanyhán dolgozva hosszú évek alatt termeli ki az előirt pensumot, a másik, akit problémákon töprengő gondolatvilága minden körülmények között való termelésre serkent. Ez utóbbiban minden adottság meg van arra,^ hogy akár az egyetemen kivül később is termeljen. Ezek szerint a tudományos készség mértékéül a termelés mennyisége helyett az intenzitasbeli tényezőt kellene felhasználnunk, épen úgy mint minden versenynél nem a teliesítmény absolut nagysága.hanem intenzitása, vagyis az időre vonatkoztatott mérve szolgál mértékül. Javasoljuk tehát, hogy kivántassék meg a pályázótól, hogy a szükséges tudományos munkát egy bizonyos a képesítési szakmában eltöltött idő pl. 10 év alatt érje el. Tudatában vagyunk, hogy ez sem lesz minden esetben igazságos mérték, de a tapasztalatokra támaszkodva úgy hisszük, hogy igy mégis sokkal jobban sikerülne a probléma kutatót, a dolgozaí gyártó munkástól differentiálni. Balogh e*i. dékán javaslata értelmében kivánatos több világnyelven is megjelent saját eredeti kutatásokon alapuló dolgozat, amelyek közül legalább egy nagyobb szabású munka^is legyen, Ez a javaslat voltakepen a jelenlegi gyakorlatot úgy döntené szavakba, ahogy az érvényben lévő szabályzat szellemének is megfelel. Körülbelül ennyi az, ami a tudományos képesség elbirálásához szükséges szempontok közül szabályzat alakjába önthető. Milyen biztosítékokat lehetne már most a tudományos munkásság megtartásai illetően teremteni ? A legfőbb biztosítók itt is a főnők ember és tudós ismerete, mert hiszen ez tolmácsolja a Kar számára a jelölt ethikai szintjét és kutató munka iránti odaadását. Azonban kivánatos ezenkívül, hogy alkalmas szabályzat ellenőrzési jogot biztosítson a Karnak a magántanár működésé felett. Célszerű az erre vonatkozó szabályt olyiépen állítani fe hogy ezáltal a magántanárnak úgy tudományos, mint tanítói tevékenységét nemkülönben mindezen tevékenységének lehetőségeit időnként^revízió alá venni lehessen. Hasonló célt kíván szolgálni Balogh e.i. dékán javaslata amikor a magántanári tudományos működésről évenként óhajtott volna jelentést kapni. Azonban egy év túl rövid időnek látszik a docens egész tevékenységének elbírálására, ezért inkább 5 évenkinti, a fenti szempontok szerinti ellenőrzést javasolunk, amelyet a Kar egy erre kiküldött bi - zottság közbejöttével eszközölne. A Kar azoknak a docenseknek a képesítését, akiknek munkásságát a bizottság nem tartotta kielégítőnek, ille' ve teljesíthetőnek megszüntetheti. Ez által megoldódnának a következő kérdések: A korhatár, a megbetegedés, szakváltozás, elköltözés stb. f tán beállott helyzet. A másik kérdés, hogy a venia legendi megadásának tényét milyen cim használatával juttassuk kifejezésre. Különösen ez az a kényes pont, amely bizonyos rekonsideratiót kíván. A legegyszerűbb megoldás az lenne, hogy a venia legendit az egyetem mindenfele külön cim adományozása nélkül adná meg. Az előtt a fiatal kutató előtt, aki a venia legendit tudományos munkássága elisme réséül és buzdításául kapná meg, a megtiszteltetés értéke természetese ugyanaz maradna. Pályázatokban stb. feltüntethető lenne hogy pl. a P{ many egyetem orvosi kárától venia legendit kapott, úgy hogy a hivatalt hozzáértő bíráló előtt az adományozás ténye nem maradna fedve. Ez a m< oldás még sem kivánatos, mert először is hasonló korú és értékű külfö.' kollegáikkal szemben a magyar kutatót hátrányba helyezné. Holott <5 má: amúgy is külföldi versenytársaival összehasonlítva óriási anyagi és é
