Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-SEKL 1.a 60-61.)

1934.04.10., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - X. Tanszéki segédszemélyzet megválasztása - 59. Dr. Horváth Zoltán fizetéstelen tanársegéd - 60. Dr. Delfin Kornél dijtalan gyakornok - 61. Dr. Hady Antal fizetéstelen tanársegéd

•A BUDAPESTI KIRÁLYI MAGYAR PaZMANY PÉTER EGYETEM 1024 ORVOSTUDOMÁNYI KARA . ad 1206A933-34. BELAK SaNDOR egyetemi ny.r. tanár referátuma a magantanari szabályzat revisiója tárgyában. Tekintetes Orvoskari Tanártestület ! Karunk és az Egyetemi Tanács hosszú évtizedek óta több Íz­ben foglalkozott annak az akadémiai fokozatnak a kérdéskomplexumával, amely a venia legendi megadásával kapcsolatos. Ennek az okát két kö­rülményben látjuk, az egyik, hogy a yenia legendi megadásával járó e­­gyetemi magántanári elnevezes használata visszás helyzetek kialakulá­sára vezetett, a másik ok pedig az, hogy számos olyan egyén tudományos munkássága, aki a venia legendi elnyerese folytán a magántanári cim birtokába jutott e cim elnyerése után lehanyatlott. Ezen visszáságok megszűntetesében az első feladat a képesítési szabályzat olyan módosí­tása, amely a venia legendi megadásában biztosítja, hogyha tudományos kutató és tanitó munka szintje ne sülyedjen. A második kérdés pedig, hogy a venia legendi megadása milyen cim-használatával járjon. A képesítési szabályzat alkalmazásánál különösen fontosnak tartja a ^Bizottság, hogy a folyamodó ethikai színvonala/is alaposm mérlegelés tárgyává tétessek. Azonban sajnos az egyéniség, az ethikai szilárdság elbírálásét illetőleg más eszköz sohasem állhat rendelke - zésünkre, mint a jó emberismeret, amelynek helyes alkalmazását ayba_ nár számára megnehezíti az a körülmény^ hogy a majdan képesítendő^ veleszemben mindig a legkedvezőbb színében jelentkezik és igy hibái könnyen fedve maradhatnak. Az ethikai szilárdság elbírálása a képesítés első fokán tör­ténik, erre tehát fokozott súly helyezendő. Kétségtelen, hogy itt a főszerep mindig azon tanarnak jut, aki mellett a folymodó dolgozott, de hogy a kar többi tagjának is alkalma és ideje legyen a szükséges tájékozódás megszerzésere javasoljuk, hogy a folyamodó személye iránti érdeklődés felkeltése céljából az első fokon való elbírálást megelőző­leg három rendes kari ülésen a folyamodást a dékán hirdesse ki. A második követelmény a tudományos rátermettség. Ezt az il­lető dolgozataiból Ítéljük meg. E tekintetben utalnom kell azokra a körülményekre, amelyek a mai időben a magántanárok túltermeléséhez vezettek, amely körülmények főleg a klinikai szakmákon érvényesítik befolyásukat* A klinikákon a segedszérnélyzet ma napság az elhelyezke­dés nehézségei miatt igen hosszú ideig marad. Természetesen ezen hosz­­szabb idő alatt bővebb tapasztalatok birtokában, nagy gyakorlati tu­dással a klinika üzemének igen hasznos támaszává válnak egyes asszis­­tensek sőt az is bizonyos, hogy az évek múlásával tudományos dolgoza­tokat is termelnek, amelyeknek száma és minősége hovatovább megüti azt a mértéket, amelyet a docentura elnyeréséhez megszoktunk kivánni. Azon­ban kétségtelennek látszik, hogy a dolgozatok száma, mint részben az egyetemen^eltöltött idő függvénye önmagában nem lehet az igazi tudomány­­szeretet és a tudomanymüvelesi készség mértéke. Az a tudományos terme­lés, amely hosszú idő alatt az egyetem közvetlen behatása és egyéb exo­gen tényezők hatása alatt keletkezik, azonnal ellanyhul, mihelyt az il­lető a docenturat elerte, mert hiányzik belőle az igazi tudományos ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom