Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1930-1931 (HU-SEKL 1.a 57.)
1931.04.21., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 62. Anatómiai-szövettani tanszék betöltése
TEKINTETES TMARI TESTÜLET ! r • Előadvárfyunk kezdetén mi is némi megütközéssel keli,hogy utaljunk arra,amire karunkban legutóbb a közegészségtani tanszék t f betöltésére vonatkozó tárgyalások alkalmával a bizottsági előadó ur is reámutatott : nevezetesen arra a meglelő tényre,hogy. éppúgy, mint a másik tanszéknél, az anatómiai-szövettani tanszék* re kiirott pályázat alkalmával is a várt tolongás helyett csak két pályázat érkezett be,és ezek közül is az egyik fiatal adjunct tusé, aki csak főnökének biztatására nem annyira komoly pályázati szándékkal,mint inkább egy kedvező birálat s igy személyének és tudományos egyéniségének az illetékes körök előtt való jóin-" dulatu ismertetése reményében adta be pályázatát. A legutóbbi tanszékbetöltési ügy előadója ennek a feltűnő jelenségnek okát abban kereste,hogy egyetemünk a viszonyok romlása miatt már meg— szűnt a társegyetemek tanárai ambíciójának kivánatos célpontja lenni. A felfogáshoz nem csatlakozhatunk. Igaz, hogy egy pán év előtt előfordult eset emellett látszik szólani,de ez kivételes, sőt bátran mondhatjuk : egyedülálló eset volt,mely az illető vidéki tanártársunknak egós-den különleges személyi viszonyaiban cs tulajdonságaiban, nevezetesen agglegényvoltában és t minden külsőségekre irányuló ambiciótól való mentességében leli magyarázatát, a valósig az,hogy a vidéki társegyetemek tanárai igenis aspirálnak a budapesti tanszékekre, és ez természetes és érthető is, nemcsak ha számba vesszük a milliós főváros nyújtót-ta kulturális és egyéb előnyöket, hanem különösen ha arra gondolunk, hogy milyen fontos a fővárosba való áthelyezés a családos < tanárokra gyermekeik nevelése és jövője tekintetében, s valóban, ha erre alkalom vagy remény kinálkozik,szinte kötelességük csa■ ládjukkal szemben,hogy est az alkalmat megragadják. Mi az okot másban keressük. Először egy sajátszerü túlérzékenységben, mely újabban lábrakapott nálunk a vidéki 1 • tanárok, sőt az egyetemen kivül álló fővárosi szakerők köré-
