Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)

1929.12.03. rendkívüli 3.

597/1929-30.

Dr. MISKOLCZY DEZSŐ egyetemi tanársegéd tudományos dolgozatainak II. fokú birálata.

Előterjeszti: Dr. SCHARRER KAROLY egyetemi ny.r, tanár.

TEKINTETES ORVOSKARI TANÁRTESTÜLET !

" Az endogen ideg- és elmebajok kórszövettana és kórtana” cimii tárgykörből magántanári képesittetésárt folyamodó Miskolczy Dezső dr. elsőfokú birálata karunk f. évi október havi rendes ülésében elfogadtatván, van szerencsém mint társbiráló a reá vonat - kozó második fokon való bírálatot tisztelettel beterjeszteni.

Miskolczy Dezső dolgozatai négy csoportba oszthatók, úgymint a központi idegrendszer ep és kórszó vet tanára, az elme- és ideg^- bajok klinikájára vonatkozó, végül általános összefoglaló és ismertető természetű dolgozatokra,

_Ig_ Kor sző ve tt ani dolgozatoké

1. Contributions a 1 Histopathologie de_la régénerescence_ du_neuroneé Cajal: Travaux etc. Madrid. 1924.XXII,kt.

2. Zur Pathobpologie des beschädigtpn_Neurons._ arch, für Psychiatrie 73.kt,1925.

3. Die Beziehungen des Morbus Recklinghausen zum endokrinen

System. II, Histologischer Teil: Zur Histologie und Histogenese cTes ffi.R.- Arch. f. Dermat. 148.kt.1925,

4. Über die Prühverände_iungen der Prami.dpnzellgn_nach gxperi- MSHteilen Rindenverletzungen. Cajo.1. Travaux; 1925,XXIV.kt.

5. _A_schgzophreng^__kórszövettanáról. Magy. Orv.arch, 1929.3, f.

A központi idegrendszer kórszövettana terén kimagaslik habilitatiós munka gyanánt megjelent és az idegregeneratiót tárgyaló dolgozata, mely 35, háborús idegsérülásbol ereKo iöTegosonknak a fibrillumos impraegnat lóval történt megvizsgálásán^alapszik. Ez a munka a centrogén idegregeneratio tanának beiga.zolásán kívül anyagával még abban az irányban is tisztázta a kérdést, hogy a központi idegcsonkból kinövő tengelyfonal-ágak a Schwann sejtekre irányító hatással vannak ás semmiképen sem az u.n. Büngner féle sejtláncolatok fejtenek ki vonzó hatást a kinövő tengelyfonal ágakra. Ezenkívül mint általános megállapicást azt a felismerést hangoztatja, hogy a regeneratio a neuron megtámadtatásának csak egy különleges, jelesen exogenes esete, mellyel szemben állván az endogénes alapon mutatkozó tengelyfonálsariadzások, túlképződásek és Perroncito féle teker- vényes fonalkápződesek: végeredményben a neuron mindkét esetben vitális reactiója gyanánt egységesen viselkedik és igy csakis az adott körülmények döntenek abban a kérdésben, hogy a neuronnak sarjadzásai vezetőképes huzalokká alakulnak-e át. vagy pedig mint céltalan túl - képződések végül degenerálnak.- A dolgozatot 26 sajátkezű, szerfelett világos és szép raiz világítja meg; értékét misem igazolja jobban, minthogy Cajal 1928-ban megjelent angol nyelvű kétkötetes munkájában, mely az idegrendszer de- és regenerációjárói szól, több helyen idézi.- a neuron ezen általános vitalis reactióját még két érdekes emberkórtani dolgozattal igazolja, melyek egyike a cauda.tumor egy