Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-SEKL 1.a 56.)

1929.12.03. rendkívüli 3.

9 i Ö L

esetének, a másika a Recklinghausen féle betegség egy esetében a neuro- fibromas daganatdaraboknak megvizsgálására vonatkozik. De van Mis- kolczynak meg egy állatkísérletes munkája is, amelyet a madridi Instituto Gaj a 1-ban vegzetÍT: elében fi a tál ku t y áko n éles késsel az agykéregben lehető tangentialis beszúrásokat végezve, a Cajal által figyelmen kívül hagyott fiatal állatokon vizsgálta a neuron reactióját impraeg- natiós módszerekkel, amelyekkel a neuron egészének traumas behatásra való viselkedését tette megfigyelés tárgyává. Egyik fontos lelete, hogy a neuronban olyan jellegzetes rendellenes csafarulatos összetapadasai mutatkoztak a fiorillumoknak, amelyek, mint exogén behatás eredményei, nagyon emlékeztetnek az endogén eredetű hason alakú fibrillumelváltozásokra.

" 2._sc^i.zo phr_enia_kórszö vet tanáról.c. dolgozatában 7 esetben végzett-kiterjedt palSoarchitektonikai vizsgálatokat, magát az Economo atlaszában feltüntetett normáltektonikai viszonyokhoz tartva: legfőbb eredménye, hogy a III. és V. rétegben mutatkoznak a légy súlyosabb kiesések a NissI f. akut és chronikus idegsejtmegbetegedes formájában, túlnyomóan a homloki lebenyben való lokalizáciovál. A kérdést nem tekinti'leleteivel tisztázottnak^ mivel klinikai és aetiolo- giai szempontból u.n. tiszta esetek vizsgálatát tartja szükségesnek.

_II._Épszöveptani dolgozatok.

1. %n_%rkscheidenentwicklung_d£s_%ut_eiüii.rns_i_ Arch.f. Psych.

67.kt. és A rhombencephalon velőiemlődésprcüL_ Magy. Orv. Arch.23.

2. JTpcnipa_pura la_coloraci_ón pa_blopue de_la glándula_p_ine_al del nino.Boletin de la ooc. Espan. d. Biol. II.kt.1925.

3. Warum kreuzen piphpiiy_zpnJm:alpn_Bahnen des Nervensystems ?_ Zeitsoh. f .d. g.iinat.Abt.I.Bd. 81. Lenhossék-Festschr.

4. Über die Nervenendigungen der ^ochenhaut_,_Ibidem

■ Az emberi_rhómbpnpephalpn velőipjlödepéről szóló hézagpótló

dolgozatában részletesen leirja a corpus restiforme rostozatának, a hidpályáknak és a kisagyvelőnek velösodését.

Saját modositásu Hortéga f. módszerrel sikerült neki a tobozmirigy közömbös'tipusu sejtjemek fokozatos átalakulását a jellegzetes elemekké kimutatni.

A központi idegrendszer pályáinak kereszteződése kérdését tanulmány tárgyává Tevénél induXcacobsoEnXLasIf TeXfogásaból, ^mely szerint a kereszteződés oka a szervezet kétoldali részarányossága.

Ehhez fűződik a Miskolczy által felvetett kérdés? hogy mi a symmetria oka? Erre csakis a functionalis elv igénybevetelevel képes választ adni, rámutatván arra, hogy pl. a helyhez kötött élőlények csillagalakuak, ezzel szemben a szabadon mozgó lények szervei közül a helyzetváltoztatás szervei mutatják a legszigorúbb kétoldali sym- metriat, az utóbiakkal pedig történik a táplálék keresése és a veszély elől való menekülés ill, védekezés.

A csonthártya idegvégződéseit mépztelenit_ett lapos és csöves csontodon vizsgálva,, a csuníháráyaban finom oldalágakat adó, végül legfinomabb gombocskákkal végződő idegrostokat volt képes kimutatni, melyek a Eavers-csato mákon át az exidostealis hártyáig hatoltak és itf szabadon felbomolva, utjókat a csontvelőn át is ^folytatták, hogy a spongiosa hártyájában ugyancsak finom gombocskákkal

lf oo