A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1928-1929 (HU-SEKL 1.a 55.)
1929. január 22., 4. rendkívüli
471 — 2 — kezelés eredményeit; kontraindikált vitium, marasmus esetén; sikerrel főleg kezdeti expansiv esetekben kecsegtet. 5./ Psyohés járványok a háború után.- Moravcsik Emlékkönyv. 1 • Psychische Boidemien.- Zeitschr.f.d. g.N.P.1926. A magyar közleményben 2, a németben J psychopathiáa epidémia'1 jelzéssel illetett esetről számol be, melyekkor szemben a háború utáni"psychés járványok u / spiritiszta-, jósno- tözsdejárvány stc./ helyezi. Slső esetében paranoid hysteria szerepelt 22 éves fiatal földmivesen; a második esetben a 14 éves fiú imbecill hysteriás, a harmadik esetben a 10 éves libapásztornő hysteriás volt: ezek a psycnopathák voltak egy körzetre kiterjedő lelki ragálynak kiváltói. Szerző f ejtegetéseiben a psyché3 epidémiái mérlegelése szempontjából legfontosabbnak ta - lálta a suggeráltak psychés alkatának oly irányú megváltozását, m9ly - nál fogva suggestiók felvételére alkalmasak lettek, a suggestioilitast fokozzak minden rendű elcsigázd momentumok és a háborús megviseltetések. A háború a tömeginíectio, a psychés járványok kifejlődésére kedvező talajt létesített, aminek az a magyarázata, hogy a háború tömegeket te - remtett. 3z alatt nem a véletlen folytán összeverődött embercsoportot érti^ hanem az egy gondolat, egy érzés által egységessé tett tömeg értendő, melyben tehát a személyiség eltűnik. B pontnál Le Bon-találó definíciójára támaszkodik, mely szerint nincs szükség arra, hogy az emberek egy helyen legyenek, mert elégséges, hogy ugyanaz a gondolat az egymástól távol levő embereket áthassa. Utal a sajtónak nagy szerepére a tömeginfectio létesítése szempontjából; vázoljad magyarországi há - ború utáni állapotokat, az őszi" rózsás forradalom töiaegfasoinálő ha - tását stb. ^ 6./ Betrachtungen über Biweissthérapie. -Psych. Neur.Wschr. összefoglalása folyamodónak lázkettő therapiára vonatkozó • addigi összes tapasztalatainak, melyek szerint a tejmjectiók a maláriás"bltások adta eredményeknél is kedvezőbbek. 7./ A paralysis" progressiva-ellenes gyógykezelésről, kli - nikai é$ histologiai szempontoól.- Orvosképzés I9hy. 3üchlex Pállal és Lehoczkv Tiborral; a klinikai részt folyamodó, a serologiui részt Biiohler, &' histologiait,Lehoczkv irta. • , Németül:~ISTVÁN SOMOGYI: Uber den therapeutischen Wert der Milariaimpung. Milohinjection und der spezifischer Behandlung bei progressiver Paralyse.- nrch.f.Psych. 1927. A dolgozat a maláriával, a toi jel. higany-salvarsannal kezelt 100-100 eset és 100 nem-kezeit eset gyógy lefolyásának igen -tanulságos összehasonlítása. Ezen az alapon kitűnt, hogy legrosszabbak az eredmények a nem kezelt eseteknél, helyekben mindössze 5 #a teljes, 9 % a nem’ teljes remissio vagyis 14 >-ban következett be spontán javulás. Szzel szemben már a specifikus kezelés 17 ^ a nem specifikus lázkeltő kezelés pedig 40 ^javulást adott. A malária kezelésnek relativ értéke a specifikus kezeléssel szemben vitán felül áll. Miután a maláriás kezelés kedvező eredményei számszerűleg^teljesen egyeznek a tejinjectio és recurrens oltá3 eredményeivel, ebből az a következtetés vonható le, hogy a maláriának a paralysis gyógyitásában specifikus jelentőséget tulajdonítani nem lehet vagyis hogy nem antitestek képződése szerepel és igv minden amellett szól, hogy á maláriás therapia hatásossága a láztól függ. A hatásmódot aiépen gondolja el magának, hogy a paralysisea folvamat alapvető kétrendbeli elváltozása^ az ektp- ás^esodermac közül az utóbbi az, amelyre a nagy hőnek visssarellesztő hatása van, rnig az ektodermás vagyis degenerativ szöveti elváltozásokkal szemben hatástalan. Ezen az alapon azután érthető, hogy a p.p.^ eseteiben, melyeknél épen a mesodermas elemek gyulladásos elváltozásai vannak túlsúlyban a lázkelto therapiának kedvező hatása van, mig az_irreverzibilis idegelempusztulásokkal szemben tehetetlen. Hivatkozik Lehoczky szövettani vizsgálati eredményeire, melyek szerint a malária hatásmódja nem gyógyító gyulladásos, mint azt Gerstmann képzelte, hanem loocsökkentes';’szintúgy támogatja Büchler lelete, mely szerint az oltások utáni serologiai javulás inkább leginkább a lymphocytosis szempontjából mutatkozott^ ami szintén a uesodermcs folyamat javulása
