A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1928-1929 (HU-SEKL 1.a 55.)
1929. január 22., 4. rendkívüli
3 4 7 '3 ^ ■ r.y mellett szól, ellenben az ektodermás folyamat következményei vagyis & globulinos elváltozások a maláriás kezelés után is^változatlanok maradtak. Végül a maláriát a tejjel összehasonlítva, előnye a maláriának, hogy xövidebb ideig tart mint a tej injectio3 kúra, hátránya, hogy nem égiszén veszélytelen. 8. / A chorea minor kezelése tej injectióval. 0.Hl.1927. Die Behandlung der Chorea minor mit Milchinjectiohen. Psych. Neur. Wsch.T-.1927. Szerző öt év előtt lö, ebben a dolgozatában már Összesen .30 choreás esetről 3zámol be. Tapasztalatait a következőkben foglalja öszsze. A javulás már az első tej injectió után 2-3 nappal mutatkozik és ettől fogva gyors ütemben halad a3-ik illetve 5-ik‘hát végén bekövetkező gyógyulásáig. A betegekjól tűrik a kezelésti bárha olykor 40 C föló emelkedő láz következtében a choreás jelenségek.átmenetileg sulyosbod - tak. Anaphylaxiás tünetet, szívgyengeságet meg szívbajos betegeken 3em észlelt. Előnye a tejinjectiós kezelésnek, hogy ambulanter végezhető. Tejjel közeit eseteinek egyikében sem látott recidivát. A chorea minornál elért jó eredménvek alapján az encephalitis, epidemica friss eseteiben is alkalmazott tejinjectiókat és azt tapasztalta, hogy nemcsupáa a choreás rángásokut, hanem egyéb encephalitises jelenségekett pl. tor - Z^os dystomát is megjavítani képes volt. Sz nem meglepő, hiszen elvileg azonos elváltozások szerepelnek úgy a choreánal kint az encephalitis epidemipánál. 9, / Dió Bedeutung der exogenen und endogenen Faktoron in dar Pathogenese der psychotischen Symptome. - Monat sehr. f. Psych, u. Neurr Bd.ß97H. 1/4. Drf Ráth A. Zoltánnal közösen irt dolgozat, melyből fo - lyamodó a II. Specieller Teil-t irta / 55 old./ E dolgozatban a szerzők a psychiutráa legégetőbb s egyszer - smind legkényesebb problémáival: az atipusos psychosisokkal, a psychotikus tünetek pathogenes lsével,- a-psych iá trial oetegságegység kérdésével, a psychosisok felosztásával s az öröklés kutatás psyohiatriai jelentőségével foglalkoznak. Folyamodó a részletes részt irta s abban .az elme- ás idegkórt&ni klinika beteganyugábol kiválasztott esetekkel támasztja alá és magyarázza azokat a'lehetőségeket, amelyek elméletileg elvoltak gondolüatók az endogen és exogen'tényezők egymáshoz való viszonyában £ psvahjotikus tünet ex pathogenesisét illetőleg. így először példákat hoz fel az irodalomból az w összetalálkozás11 fogalmának tisztázására, amikor szerinte az endogen^betegség --és exogen noxa között semmiféle összefüggés sem tételezhető fel, az ^endogen elmebetegség, az exogen noxa előtt, tehát attól függetlenül fejlődött ki. Négy klinikai esetet ismertet a *• kiváltás vagy activálás,! fogalmának ímsrtetésére, amikor is u2 exogen noxa már práformált mechaniémusokat hozott mozgásba s igy kiváltotta az endogen elmebetegségeket. Ilyenkor a beteg praemorbia egyénisége, vagy a családi terheltségi viszonyok kétségtelenül utalnak a latens enaogen elmebetegségre. Ugyancsak 4 klinikai esetet ismertet a “ kórkápuőánzás" fogalmának tisztázására, mely alatt azt érti, hogy az exogen noxa lokalizálójánál fogva, lassú progressioiánál fogva endogen elmebetegség tüneteivel nyilvánul msg, ami úgy gondolható''el, hogy az exogen noxa azokat a " rendszereket" támadja meg főleg, amelyeknek endogen megbetegedése váltja ki a negf exogen schizophrenia, kidéiül felhozott hát a psvchosisok altalános beosztása szempontjából legcélszerűbbnek^ tartja'az aetiologiai alapon való felosztást, az azonban nem tartható fen a Moebius-féle eredeti egyszerűségben: enaogen és exogen^elmebetegségek, hanem a kettő közé ékelné meg egy csoportot a kettős eredésü endo-exogen elmebetegségek csoportját, aminek -Tpsychiatria bizonyos gyakorlati hasznát is látná.
