A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1927-1928 (HU-SEKL 1.a 54.)
1927. november 18., 3. rendkívüli
Tisztelt Bizottság I 173/1927 . 40 évvel .«yyoí ez előtt, 1887-ben kelt az a kir. rendelet, mely Egyetemünk gazdasági ellátását áj alapokra fektette, de ágy, hogy Egyetemünk azóta állandóan panaszkodni kénytelen ezen ellátás ellen, A Tanács 0 rok, a Klinikai Bizottság és az egyes intézeti igazgatók számtalanszor fordultak ezóta felterjesztésekkel és eláboratóriumokkal a ministeriumhoz, kérve a mind tarthatatlanabbá váló helyzetnek megjavítását. Rendszerint válasz sem érkezett e panaszokra; a legjobb esetben halasztó intézkedések: bizottságok kiküldése, iratváltások, szócsaták történtek, ágy hogy most, 40 év után látjuk először, hogy az egyetemi ügyosztály vezetője egy rendkivül átgondolt, de mindenekelőtt az őszinteség elementáris erejével ható memorandum ban nemcsak szakértelemmel, de nagy jóakarattal is bevilágít a kérdés bonyodalmaiba és törekszik kikényszeríteni a meritorikus reformokat. Soha nem tör tént még, hogy a ministerium ily leplezetlenül beismerje, hogy a gazdasági hivatal nem áll hivatásának magaslatán, hogy ott rengeteg a bürokrácia, kévé a megértés és hogy csak nagy késéssel és tökéletlenül szolgálja ki az Egyetemet, A ministeriumi számvevőségben pedig évemig nem biráitattak el az elszámolások; a felterjesztésekkel nem foglalkoztak és így nem is okulhattak rajtuk. Most halljuk először visszhangját annak a 150 éves megállapításnak, hogy a kormánynak feladata nem a suprema ingerentia, hanem a suprema inspectio, vagyis hogy a ministerium ne 1*|fas8on, hanem végezzen irányitó kultár— politikát. Különösen jól esik a memorandumnak ama beismerése, hogyha klini- 0 ' kusok sok praktikus tapasztalattal bírnak, a bajok forrását tisztán látták és nagy számú felterjesztéseikben tudtára is adták azokat a ministeriumok_ nak;" hogy //az Egyetem maga tudja legjobban, hogy mikor és mire van szüksége” és hogy //ebben a kérdésben a ministerium az adós és az Egyetem az, a ki követel és joggal követel,” A legnagyobb súlyt azonban az említett memorandumnak ama, vörös fonalként végighúzódó megállapítására helyezzük, hogy az összes bajoknak legfontosabb oka ée forrása a költségvetések irrealitása, tehát a helyzet megjavításának sarkalatos kelléke is csak az lehet, és e nél kül minden percért, minden szóért kár, hogy a budget ezentúl reális, és //a vezető gondolat pedig a fennálló feladatok és szükségletek szabatos kielégítf tésének állandó biztosítása legyen.
