A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1926. szeptember 14., 1. rendes, folytatólagos
Kézirat gyanánt. “ NAGYMÉLTÓSÁGÚ MINISZTER ÚR! Mint forró hazafias szeretettel érző testületet, a budapesti egyetem orvosi karát is mélyen lesújtotta ezeréves múltúnknak a kommunizmusban kirobbant és a trianoni békében megpecsételt rombadőlése. Mint a lét, az emberi élet és lelkivilág tényezőit kutató és ismerő testület előtt nem maradt rejtve, hogy az összeomlás oka nemcsak a külső körülmények kegyetlen kialakulásában, hanem országunk belső állapotainak korhadásában is keresendő. Az igaz összetartás hiánya, a széthúzás a nemzetet alkotó rétegek részéről, a kölcsönös megnemértés az államhatalom és a nemzet között s a nem kizárólag nemzeti érdeket szolgáló belső politika voltak az összeomlás belső hatóerői. A romok felett új nemzeti feltámadás reményeit ébresztette bennünk az, hogy hét évvel ezelőtt a zászlóra, mely köré új honfoglalásra szólito11 minden házafit a felszabadulás, a megértés, a nemzeti alkotmányosság, a törvény- és hagyománytisztelet jelszavait láttuk felirva. Az utóbbi években a jobb jövendőnek előrehaladóan fokozódó reménységével szemléltük Nagyméltóságodnak a közművelődés és tudomány érdekében kifejtett tervszerű, odaadó és sikeres munkásságát. Igaz örömmel láttuk, hogy azoknak a félreértéseknek eloszlásával, amelyek kezdetben egyes kérdések körül az egyetem és Nagyméltóságod felfogása között mutatkoztak, mindinkább közeledik az az óhajtott idő, amikor egyetemeinknek és tudományos intézeteinknek minden egyes tagja lelkesedésének és erejének teljességével sorakozik Nagyméltóságodnak, a Gondviselés által kirendelt vezérünknek zászlója alá. Megnyugvással éreztük, hogy az igazi tudományos élet alapfeltétele, a tudományos szabadság sarkköve, a tudományegyetemek autonómiája ismét arra a piedesztálra került, ahonnét illetéktelen forradalmi kezek sárbarántották. Tudatában vagyunk annak, hogy az egyetemi autonómia nem megirott törvények paragrafusain nyugszik, nem tételes törvény. De tudatában vagyunk annak is, hogy amikor az 1872. évi XIX. t.-c. 2. szakasza a kolozsvári egyetem felállításával kapcsolatban az új egyetem számára érvényeseknek mondta ,,a budapesti m. kir. egyetemen jelenleg fennálló szabályokat“, ezeket törvényerejüeknek ismerte el. Meggyőződéssel valljuk, hogy autonómia valamely alkotmányos állam keretében csakis az államhatalom beleegyezésével és szentesítésével fejlődhetik: más szóval, hogy az autonómia voltaképpen az államhatalom törvénye valamely testület szűkebb határai között. Az autonóm törvényeket, vagy jogszokásokat államhatalom megváltoztathatja, de addig, míg e törvények, vagy szokások érvényben vannak, az állam saját törvényei ellen cselekszik, ha az autonómiát félrelöki. Viszont az alkotmány alapelveként feltételezzük, hogy autonóm testülettel szemben az államhatalom súlyával fel nem léphet addig, míg az a testület a törvényeket tiszteletben tartja. Megerősítette e hitvallásunkat az alkotmányos államhatalom azon intézkedése, hogy mindazon kinevezéseket, amelyeket a forradalmi erőszak autonómiánk semmibevételével reánk kényszerített, megsemmisítette, illetve törvényes felülbírálás céljából karunkhoz utasította.
