A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)

1925. március 10., 7. rendes

számát apasztja,a mikor a kis emberek,a köztisztviselők a kórházak ápolási diját maguk sem tudják megfizetni, a klinikák ágyszámainak kihasználására még nagyobb szükség van, mint valaha.

Á mikor a kormány programrajának egyik sarkalatos tétele a születések számának emelése, a halálozás arányszámának csökkentése, a betegség időtartamának megröviditése, valóban még gondolni sem lehet a klinikák ágyszámainak csökkentésére. Mindezekhez járul az is,hogy az orvostanhallgatók gyakorlati kiképzésére az orvosok tovább képzésére nagy beteganyagra van szükség» ennek hiánya egész generatiő orvosi működésén boszmlja meg magát.

Végül még sem szabad figyelmen kivül hagyni az orvosi fakultás harmadik feladatát a tudomány művelését, mely ma nagy számú beteget,telj esen felszerelt kiin'ikákat »képzett segédszemélyzetet igényel.

Szomszédaink nagy erőfeszitéseket testnek, hogy kulturális színvonalunkat elérjék,vagy meghaladják; csak nem áldozhatjuk fel utolsó fegyverünket,jövőnk legbiztosabb zálogát : a magyar orvosi tudomány szilárd alapját,erős oszlopátf

Egyetemünk elismerten büszkesége volt Balassa,Semmelweis, Korányi»Fodor öröksége,ezt megőriznünk»gyarapitanunk kötelességünk s ha intézeteinktől s klinikáinktól elvonni akarnák életerejüket - azt megvédelmezni a legszigorúbb kötelességünk.

Ami a többi alkalmazottakat illeti,itt igazán nem tudni milyen létszámapasztást. lehetne csinálni s mit nyerhet az állam,talán