A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)

1925. március 10., 7. rendes

számát apasztja,a mikor a kis emberek,a köztisztviselők a kórházak ápolási diját maguk sem tudják megfizetni, a klinikák ágyszámainak kihasználására még nagyobb szükség van, mint valaha. Á mikor a kormány programrajának egyik sarkalatos tétele a születések számának emelése, a halálozás arányszámának csökken­tése, a betegség időtartamának megrövidité­­se, valóban még gondolni sem lehet a klini­kák ágyszámainak csökkentésére. Mindezekhez járul az is,hogy az orvostanhallgatók gyakor­lati kiképzésére az orvosok tovább képzésé­re nagy beteganyagra van szükség» ennek hiá­nya egész generatiő orvosi működésén boszml­­ja meg magát. Végül még sem szabad figyelmen kivül hagyni az orvosi fakultás harmadik felada­tát a tudomány művelését, mely ma nagy számú beteget,telj esen felszerelt kiin'ikákat »kép­zett segédszemélyzetet igényel. Szomszédaink nagy erőfeszitéseket testnek, hogy kulturális színvonalunkat elérjék,vagy meghaladják; csak nem áldozhatjuk fel utolsó fegyverünket,jövőnk legbiztosabb zálogát : a magyar orvosi tudomány szilárd alapját,erős oszlopátf Egyetemünk elismerten büszkesége volt Balassa,Semmelweis, Korányi»Fodor öröksége,ezt megőriznünk»gyarapitanunk kötelességünk s ha intézeteinktől s klinikáinktól elvonni akar­nák életerejüket - azt megvédelmezni a legszi­gorúbb kötelességünk. Ami a többi alkalmazottakat illeti,itt igazán nem tudni milyen létszámapasztást. le­hetne csinálni s mit nyerhet az állam,talán

Next

/
Oldalképek
Tartalom