A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)
1925. március 10., 7. rendes
0 o ölel fel. Mindezt milyen fizetésért ! Havi 7Q- 80 arany koronárét ! ! Valósággal csudáiké znunk kell , hogy ilyen feladatra,ennyi munkára pálya* végzett, promoveált doctorok vállalkoznak ! Épen ilyen kedvezőtlen az arány a laboránsok, altisztek és napib.é.resek kategóriájában 8 ha végigtekintünk a tisztelettel mellékelt táblázaton a személyzetben., olyan hiányt látunk, mely nem apasztást. de egyenesen pótlást igényel. Úgy, hogy tanártestüLetünk kénytelen lesz a vallás és közoktatásügyi miniszter űrtől e hiányok pótlását s a fizetések emelését nyomatékosan-„kérni. A mi a klinikákat illeti 16 klinikai tanszéknek összesen 4,adjunctusa,46 dijas tanársegédje s ugyanannyi dijas gyakornoka van s evvel szemben az orvostanhallgatók száma a felsőbb 3 évben még mindig legalább 1500, a betegek száma évente 28.000, az ápolási napoké l/2 milliónál több, az ambulánsoké évente l/4 millió. E munka elvégzésében a klinikák 200-nál több dijtalan^ gyakornok segítségét veszik igénybe.S ő reájuk is áll . az,hogy önképzésükön kivül közszolgálati munkát is végeznek. S ha egyes klinikai tanársegédeknek 30-35 éves korukban van is némi mellékjöve&elmük,egy okkal több,hogy megütközzünk azon,hogy olyan sok fiatal doktor kénytelen dijtalanul szolgálatot tenni. Ismerjük az ellenvetéseket.melyek abból állanak,hogy csökkentsük a betegforgalmakat,apasszuk a felvett betegek számát,de a feleletre is készek vagyunk. Ez annyit jelentene,mint az ország legértékesebb vagyonát pazarolni: az emberi életet megrövidíteni, az egészséget feláldozni. Különösen ma a mikor a főváros kórházai ágyainak SB 'i >3*
