A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. június 4., rendkívüli tanulmányi értekezlet
Az orvosképzés feladatai a fertőző betegségek ellen való védelemben.11 nyebben kaphat később súlyosabb jellegű szövődményeket betegségével kapcsolatban, mint ha fölismertetvén, annak megfelelő ápolásban részesült volna. Minden orvosnak kivétel nélkül — akármilyen specialis szakát művelje a gyakorlati orvosi tudománynak — szüksége van arra, hogy a heveny fertőző betegségek felismerésében jártas legyen. Hiszen gyakran fordulnak betegek szakorvoshoz olyan panaszokkal, amelyek alapján bizonyos szervük specialis megbetegedésére gondolnak. A gyermek rekedten köhög, elviszik gégeorvoshoz; a gyermeknek vörös a szeme, elviszik szemorvoshoz; folyik a füle, fülorvos tanácsát kérik. Lehet, hogy az a rekedt köhögés croup laryngis vagy morbilli kezdő jelensége, lehet, hogy a conjunctivitis morbilli vagy typhus exanthematicus kezdete és a genyes fül folyás talán szövődménye egy fel nem ismert skarlátnak. Hogy szakorvosoknak is mennyire kell ismerniük a fertőző betegségek symptom iát és mennyire kell tudniok azt, hogy már gyanú esetében is mit kell tenniök, arra megemlítem azt a napi újságokban is nemrégen szellőztetett tanulságos esetet, amely 1920-ban adódott. Az Új Szent János-közkórház szülőosztályán egy gyermekágyas asszony néhány kiütést kapott a testén. Az osztályon működő orvosok nem gondoltak fertőző kiütésre, mert az asszony egyébként nem volt különösebben beteg. Minthogy azonban a kiütés nem múlott el, sőt kissé hólyagossá alakult, más osztályról kérték a diagnosis megállapítását. Valamelyik segédorvos aztán varicellának diagnostizálta az esetet. Minthogy az asszonyon csak kevés kiütés volt, nem tartották érdemesnek a megbetegedés bejelentését. Két hét múlva ezen az osztályon egyszerre 5 gyermekágyas nő betegedett meg magasabb lázzal járó fejlődő papulás kiütésben, amely hólyagossá vált s amely esetekben kétségtelen volt, hogy valódi himlővel, variőlával van dolguk. Ugyanakkor az anyák párnapos csecsemői is megbetegedtek variolában. Az első fel nem ismert variola-megbetegedés és a 14 nap múlva azt követő 5 új megebetegedés között eltelt napokban mindazok a gyennekágyasok, akik már rendben voltak, elbocsájtattak a szülészeti osztályról. Voltak, akik a budai kerületekben laktak, de voltak számosán a pesti oldalról is. Ugyanabban az időben, amikor a szülőosztályon a fel nem ismert variolának folytatásai mutatkoztak, a hazabocsátottak közül is otthonukban többen megbetegedtek himlőben. Röviden csak annyit említek meg, hogy ennek az egyetlen föl nem ismert himlőnek 36 himlős megbetegegedés lett a folytatása, holott egyetlenegy folytatásának sem lett volna szabad bekövetkezni, mert ha tévesen varicellának tartották is, de bejelentették volna az első esetet, azt is egész bizonyossággal beszállíttatta volna a tisztifőorvos a Szent László-kórházba, ahol pedig nyomban megállapították volna a diagnosis téves voltát, megállapították volna, hogy az asszonynak himlője van, mire természetesen valamennyi ott ápoltat beoltották volna himlő ellen és 14 napi zárlat elrendelésével megakadályozták volna a himlő széthurcolását. A fertőző betegek kórházába kijáró orvostanhallgatónak minduntalan van alkalma látni olyan beteget, aki csak elkésve kerül
