A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. június 4., rendkívüli tanulmányi értekezlet
n Gevláczy Zsigmond be a kórházba, mert nem ismerték fel idejében a betegségét és csak a folytatódott fertőzés újabb és újabb eseteivel kapcsolatban jutott a nyomozó tisztiorvos tudomásara. Látnak vidékről vasúton felutazó betegeket, akiket orvos küld Budapestre fülbajjal, vesebajjal, anélkül, hogy tudatában lett volna annak, hogy az a fülbaj vagy az a vesebaj skarlát folyománya. Az elmúlt évnek egy ilyen érdekes vidéki betegét említem meg e helyütt. Egy földművesasszonyt küld az orvos Budapestre, mert általános vizenyőssége van és mert vesebaj okozza ezt a vizibetegségét. Szerinte opera tióval segíteni lehet rajta s felküldte az egyik sebészi klinikára. A beteget felvették, de mert sebészi beavatkozásra indicatio fenn nem forgott, áthelyezték a szomszédos belklinikára. Ott röviddel az áthelyezés után az osztályos orvos megállapította, hogy az aszszony mindenütt hámlik s ezért mint skarlátos, vesebajos beteget a fertőtlenítő intézet útján átszállíttatta a Szent László-kórházba. Hány embert fertőzhetett ez a hámló skarlátos asszony a vasúton, villamoskocsikon s egyebütt? Casuistika bőven állana még rendelkezésemre; e helyütt azonban elég volt egy-kettőnek a megemlítése. A medikus vagy kurzust hallgató orvos bőven lát ilyen eseteket a kórházban. Ezek élénken bevésődnek az emlékezetébe, ezek a gyakorlati képzésnek legjobb elősegítői. De a gyakorlati képzés a heveny fertőző betegségek gyógyító eljárásai, a heveny fertőző betegek ápolása és az azok körül való védekezési eljárások mikéntje tekintetében is sokat ér. Azt sem lehet úgy megtanulni könyvből, mint a betegágyaknál a mindennap való észlelés mellett. Az elmondottak után már most az a kérdés, miként lehetne elérni azt, hogy az orvostanhallgató megszerezze a heveny fertőző betegségekről azokat a gyakorlati ismereteket, amelyekre elsősorban a köz érdekében lesz neki mint gyakorlóorvosnak szüksége. Arra nem lehet gondolni, hogy a heveny fertőző betegségek kór- és gyógytanának gyakorlati oktatása a rendes tárgyakhoz hasonló heti óraszámmal a kötelező tárgyak sorába iktattassék. A medikusok annyira túl vannak halmozva kötelező tantárgyakkal, hogy ilyen megoldás a tíz semesteres orovstanhallgatói tanulmányi időbe be nem szorítható. Külföldi egyetemeken sincsen a fertőző betegségek tana a kötelező rendes tárgyak sorában. Amenynyiben a rendelkezésűire állott adatokból megállapíthattam, egyedül Franciaországban találtam a gyakorlati orvosképzésnek olyan részletét, amely a fertőző betegségekre vonatkozik, tudniillik ott az Y-ik évben a tanulmányi rend szerint a medikusnak fertőző osztályokon is kell kórházi gyakorlatot teljesíteni. Vizsgát azonban nem tesz e tárgyból. Ausztriában egy 5 órából álló egyhetes himlőoltási kurzus kötelező, Németországban az orvosi vizsgálat letevéséhez igazolni kell, hogy a jelölt a védőhimlőoltás gyakorlati oktatásában részt vett. Nem illetheti tehát vád a mi egyetemünket, hogy e tekintetben elmaradt a külföldtől. A budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudományegyetem orvosi fakultásán a heveny fertőző betegségek kór- és gyógytanának előadója van, aki immár 50 semesteren át a jól felszerelt és
