A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1924. június 4., rendkívüli tanulmányi értekezlet

8 Geclóczy Zsigmond 1 ery sípéi ásnák, 2 tuberculosiisnak, 1—1 scabiesnek, ekzemának, dermatitisnek. Itt tehát nagyobb diagnostikai hibák nem fordultak elő, mert figyelembe kell venni azt, hogy kiütéses typhusos meg­betegedések előfordulása idején a gyakorlóorvos különösen nagy felelősséggel tartozik az esetek minél gyorsabb bejelentésére nézve. Variola diagnosissal 6 olyan beteg került be a kórházba, akikről kiderült, hogy nem volt variolájuk, hanem 3-nak varicellája, egynek-egynek erythema papulosumja, prurigója, illetőleg luese volt; kettőnek, akit variolaf diagnosissal küldtek be, csakugyan variolája volt. Anthrax téves diagnosisával 8 beteg szállíttatott be, ezek közül 2-nek lymphadenitise volt, 2-nek exulceratiója, 1-nek erysi­­pelasa, 1-nek ekzemája, 1-nek abscessusa és 1-nek contusiója. Rubeola téves diagnosisával 5 beteget küldtek be; ezek közül egynek varicellája, egynek scarlatinája, egynek morbillije volt, egynek-egynek pedig urticariája és erythemája. Ezeken kívül egy rubeolaf-e1 beküldött betegnek valóban rubeolája volt. A rubeola egyébként minálunk nem tartozván a bejelentésre kötelezett fer­tőző betegségek közé, mint ilyen ritkán is kerül beküldésre, de ha az orvos kifejezetten kéri a kórházba való beszállítását, a rubeolás beteget is hatósági úton beszállítják a fertőző betegek kórházába. Ebből baj a közre nem sízokott háramlani. Abból ellenben, ha az orvos a praxisában skarlátos beteget nem ismer fel s azt rubeolá­nak tartja, s mint ilyent be sem jelenti, mérhetetlen kára van a köznek. Egyébként a rubeoláról szólva említem meg itt, hogy el­vétve előfordult már az is, hogy a gyakorlóorvos nem ismervén föl a rubeolát és scarlatinának tekintvén azt, scárlatina diagnosissal jelentette be az esetet, akit aztán a tisztiorvos kórházba küldött és ha esti gázlámpa fénynél a kiterjedtebb exanthema alapján a kór­házi ügyeletes orvos is annak tartotta, ilyen „scarlatiná“-val be­küldött rubeolás a skarlátosok közé vétetett föl, ott megkapta a skarlátot, amelynek áldozatául is esett. Élénk emlékezetemben van egy végtelenül tragikusan végződött ilyen diagnostikai tévedés, amely mintegy 15—20 évvel ezelőtt történt. Egy elemi iskola kapu­sának két kis gyermeke kiütéses symptomák között megbetegedett. Az esti órákban odaérkezett kerületi orvos scarlatinát állapított meg és mert iskolaépületben, a kapus lakásában nem maradhattak a fertőző betegek, azonnal kiszállíttatta a két kis gyermeket a Szent László-kórházba> Az ügyeletes orvos gázvilágítás mellett vizsgálván meg a két gyermeket és látván, hogyr testük tele van apró kiütéssel, mint „skarlátosakat“ fölvette és a megfelelő skar­látos pavillonba vitette. Másnap a reggeli beteglátogatásnál az újonnan fölvett betegek részletes megvizsgálásánál megállapítot­tam, hogy mind a két gyermeknek tipikus rubeolája van. Azonnal elvitettem őket a skarlátos kórteremből és tiszta különszobában izoláltam. 4-ik—5-ik napra mindkét gyermeken kiütött a skarlát és mind a kettő rövid pár nap alatt meghalt. E két gyermek a diagnostikai tévedés áldozata lett. A fertőző betegek kórházában eltöltött 34 esztendős multam emlékei között ilyen szomorúan végződött, „scarlatina“-nak tartott rubeolás beteg nem csupán ez a két kis gyermek volt. Morbilli téves diagnosisával 56 olyan beteg került be az öt év

Next

/
Oldalképek
Tartalom