A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. június 4., rendkívüli tanulmányi értekezlet
Az orvosképzés feladatai a fertőző betegségek ellen való védelemben.7 sok beteg kerül be téves diagnosissal, részletes kimutatást állíttattam össze egyik .segédorvosommal, Szatmári István dr.-ral a legutóbbi öt esztendőről. Úgy véltem, hogy ez a kimutatás érdekes adatokat szolgáltathat arra, hogy sok orvos nem eléggé járatos a heveny fertőző betegségek fölismerésében. Az öt esztendő alatt 2648 beteg került be a székesfővárosi Szent Ijászló-közkórházi>a hibás diagnózissal, és pedig 1919-ben 147, 1920-ban 377, 1921-ben 742, 1922-ben 453 és 1923-ban 929. Számra nézve soknak tűnik föl ennyi hibás diagnosis, de ha egy kissé részletezzük a hibákat, akkor másképen fogjuk azokat megítélni. így az öt év alatt skarlát diagnózissal beküldött betegek közül 439 nem bizonyult skarlátnak, ellenben 102 tonsillitisnek, 13 diphtheriának, 13 urticariának, 11 morbillinek, 18 rubeolának, 5 varicellának, 4 erythema toxicumnak, 4 égési sebnek, 3 ekzemának, 2 luesnek, 1 impetigónak, 6 pneumoniának stb., viszont a scarlatina gyanúja miatt beküldött betegek közül 176 valóban scarlatinának bizonyult. Ez a részletezés tehát azt mutatja, hogy elég sok olyan beteget küldtek be az orvosok skarlát diagnosisával a kórházba, akiken ha nem is volt skarlátjuk, voltak olyan symptomák, amelyek alapján skarlátra gondolni lehetett. Hogy mást ne említsünk, a 102 tonsillitisnek bizonyult esetet, a 13 diphtheriának bizonyult esetet és 11 nephritis-esetet. Az pedig, hogy a skarlát gyanúja miatt beküldött betegek között 176 volt olyan, amelyik valóban skarlátnak bizonyult, éppen örvendetesnek mondható, mert ezek idejében kerültek a kórházba. Hogy 11 esetben morbillit, 18 esetben rubeolát, 5 esetben varicellát, 13 esetben urticariát, 3 esetben ekzemát, 2 esetben luest stb. tartottak orvosok scarlatinának, ez kétségtelenül gyakorlat hiányára vall, de ebből, miután ezek is a fertőző betegek kórházába kerültek be, tehát izoláltattak, a köznek nemcsak hogy kára nem volt, hanem inkább haszna. Typhus abdominalisszal 585 olyan beteget küldtek be, akinek nem volt typhus abdominalisa, hanem 10-nek typhus exanthematicusa, 194-nek influenzája, 9-nek dysenteriája, 28-nak maláriája, 13-nak sepsise, 21-nek meningitise, 32-nek tuberculosisa, 3-nak scarlatinája, 2-nek morbillije, 34-nek pneumoniája, 7-nek pleuritise, 6-nak endocarditise, 7-nek paratyphusa, 7-nek polyarthritis«, 8-nak erythema toxicuma, 8-nak tonsillitise, 92-nek gastritise, 27-nek enteritise, 1-nek erysipelasa, 3-nak abortusa, 4-nek adnexitise, 12-nek parametritise, 6-nak nephritise, 1-nek appendicitise stb. Ezek nagyrészét megint nem lehet vaskos diagnostikai hibának minősíteni, hiszen typhus abdominalist egy-két beteglátogatásra diagnosztizálni alig lehetséges, aztán meg számolni kell azzal is, hogy a gyakorlóorvos a szegényebb praxisban typhus diagnosis! sokszor azért is siet megállapítani, mert jól tudja, hogy ha ezt a diagnosist jelenti s a fertőző beteget jelentő lapon kívánatosnak jelzi, hogy a beteg hatósági úton kórházba szállíttassák, az rövidesen meg is történik, nem fertőző beteget pedig a beteg hozzátartozóinak fáradságos ide-oda küldözgetésével se tud elhelyezni kórházban. Typhus exanthematicus téves diagnosisával 32 beteget, typhus exanthematicus gyanújával 3 beteget szállítottak be a kórházba. E 3 utóbbi valóban typhus exanthematicusnak bizonyult, míg 7 typhus abdominalisnak, 1 febris recurrensnek, 7 influenzának, 5 maláriának, 2 morbillinek,
