A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1923. február 6., 6. rendes
még nem marasztalt tanárt; ha ennek ellenére karunk az 1922,évi október 17-iki ülésén Bókay János tanár indítványa alapján mégis egy 70 éves^kartársunk marasztalása mellett szavazott, bár csak kis szótöbbséggel, ez jele nemcsak annak, hogy a törvény által nyitvahagyott lehetőség ferdé helyzetet teremt a collegium,^ számára, hanem annak is, hogy elvileg elfoglalt és eddig követett álláspontján a gyakorlatban nem állhat meg s-zilárdan mindaddig, amig azt látja, hogy más karokon vagy főiskolákon 70 éves tanárok működési körükben meghagyatnak, amiftrifiai súlyos megélhetési viszonyok köaött megbecsülhetetlen%4*é*5^f, sőt némelyekre J .bizonyára állásukhoz mért megélhetésük egyedüli bizto- & sitéka. A Bókay János tanár indítványára múlt évi október 17-én történt szavazás óta karunk /1922 december 12-én/ szótöbbséggel óvást emelt az ellen, hogytegyes tanárokkal kivételt téve őket az idők végtelenségéig a tanszéken megtartják. A kar eme kijelentésének gyakorlati jelentősége azonban nem lehet, amig vennalt. tonápoic, -akik tovább BfrolQiálnl lrhuínnnli ch» van törvény, amely a meghosszabbításra módot nyújt.A kar december 12-i állásfoglalása azonban magával hozza, hogy a ßokay János tanár javaslatát a kar ma már nem tárgyalhatná ugyanolyan alapon, mint október 17-én. Ezért is és mivelmeggyőződésünk szerint a kar a collégialitás tkLrSS? megsértése nélkül esetleges szavazati többségével nem működhetik közre abban, hogy egy kifogástalan/íagja élesség attól a reá nézve kívánatos kivételes elbánástól, amely törvényben gyökerezik és amelyben mások a törvény ipódositásáig részesülhetnek: alulírottak, mint a kiküldött bizottság többsége, tisztelettel javasoljuk:
