A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)

1923. február 6., 6. rendes

Bizottsági többségi

Bókay János tanár indítványa tárgyában, hogy

Liebermann Leo 70-ik életévén túl a tanszékén meghagyarfsék.

A nyugalmazási törvénynek”az egyetemi tanárokra vonatkozó az a része amely, egyfelől kimondja, hogy a 70 évet betöltött tanár a szabályszerű eljárás alá vonandó^azaz nyugdíjazandó, másfelől pedig a ministertanácsnak fentartja a jogot, hogy tanárokat a 70-ik életéven túl is tényleges szol gálatban meghagyhat, nagy következetlenségben szenvedj mert

t r

mindaz, ami az első rendelkezésnek támogató érve, a másodiknak csakis ellen-argumentuma lehet. Emellett a második rendelkezés oly fórumnak tarja fenn a kivételes elbánást, amely nem lehet hivatva elbírálni, hogy valamely 70 éves tanár mennyire képes még tovább szolgálni és, hogy további szolgálata vagy sem 1/7

kívánatos-e tanár1 karnak ily esetben való meghallgatasa

pedig mindenképpen oly visszás helyzetbe házzá a kart, aminőt nem csak törvényes intézkedéssel provokálni nem volna

i, •» ppfpé*-» f,

X * ■ 1 * ' '

szabad, hanem ellenkezőleg minden áron elkerülni kellene.

Éppen ezért a törvényes rendelkezés ezen kétszínűsége /ellen határozottan állást kell foglalni és a kivételes elbánás megszüntetését követelni.

De jelenleg a törvény még érvényes és nem tudhatni, mikor lesz módosítva; addig pedig mindig fognak akadni tanárok, akik a törvény nyújtotta lehetőségnek önmagukon való érvényesítését bármely okból óhajtják és

addig a ministertanács is élni fog »törvényadta jogával.

, s A , ,

Mert nines ellentmondás abban,ha valaki a törvény módosítását követeli és amellett mégsem kiván lemondani a kivételes elbánás esetleges élvezéséről, amig a törvény erre megadja a lehetőséget.

Igaz, hogy karunk eddig 70 éves korán túl