A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1920-1921 (HU-SEKL 1.a 47.)

1921. március 8., 7. rendes

arepsis és ant iseps is elveivel. A tanfolyamnak 7 évre való meghoszszabbitása igen megnehézitené a fogorvosi pályára való lépést és a .jövőben csökkentené a fogorvosok számát, pedig sécialis szempontból épen az volna kívánatos, hogy minél többen foglalkozzanak, de kellő speciálista kiképzéssel a fogászattal, hogy mindenki hozzájuthasson, az orszgá legelrejtettebb zugában is fogainak a szakszerű kezeltetéséhez, s hozzájuthasson ehhez lehetőleg olcsón, vagy ha egészen szegény ember, ingyen. A fogcaries a szervezet egyéb kóros elváltozásai közt egyedül áll óriási elterjedtsége által/ másfelől kétségtelen,

9

hogy minden kórállapot közül a fogcaries kezelése van nálunk legti'tkább elhanyagolva. A szükséges konservat iv kezelést, a beteg fog kezelését kitömését és megmentését az esetek 99fé-ban, hanem többen,a beteg fog barbár kitépése helyettesiti. S ennek az oka nem is annyira a közönség, nemtörődömsége és fel nem világosított volta, mint inkább az, hogy a nép számára nem áll kellő fogászati kórházi osztály és fogászati rendelés és kellő számú olcsón dolgozó fogspecialista rendelkezésre, Az embernek nemcsak egy, hanem eredetileg 32, foga van, s a

legtöbb emberen egyik a viási}í után romlik; ezért a két fogsor ugyszól-I f

ván kezelést igényel, a mivel a költségek igen felszaporodnak. A so%

cialis szempontot nem szabad figyelmen kívül hagynunk, ennek is latba kell esnie a fogorvosképzés rendezésénél. Arra az ideális állapotra kell törekednünk, hogy minden magyar polgár és polgárnő és minden magyar gyermek is, ha a foga fáj, vagy romlik, az eddig a szegényebb

emberekre s főkép a falusiakra nézve úgyszólván egyedül lehetséges

■

fogkihuzatás helyett szakszerű conservat iv fogkezelésben részesülhes~ sen. Az olyan maga^tt^csigázott igények támasztása azonban a fogorvosi kiképzés tekintetében, a minő Antal dr. jamas latábanszer epei,hozzáadva még a fogorvosi ténykedés eltiltását a nem fogorvos orvosokra

nézve, ehhez &z ideálhoz nem hogy közelebb hozna minket, hanem még tá~

■

volabb juttatna tőle, a mostani helyzetnél.

A fogtechnikusok javaslata socialis szempontból látszólag sokkal inkább megközelíti az eszményit, de viszont mái nagy hibában leledzik. Az egész kiképzést a fogtechnikus-mester mellett töltött gyakorlati tanoncz- és segédekre alapítja, a rendszeres tanulmányokat csak 2 éven át hallgatott „ esti tanfolyam képviseli, a mi legjobb