A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. február 17., 5. rendes folytatólagos

- 21 -nam szabad, amelyek a kar tekintélyst és a meghívás abszolút becsének értékét leszállítja. Slismrei, hogy jelenleg vanna| oly körülmények, amelyek a pályázat kiírását nem teszik ezé Is zenivé eij de a meghívásnak mégis határozottan ellene van és azt javasolja, hogy Lénártnak egyelőre csak ideiglen9s megbízást adjon a kar a tanszék

, » *

teendőinek ellátására.

Bársony János kifejti, hogy a bizottság nehéz helyzetében a legjobb megoldást igyekezett megtalálni és alapos megfontolás után hozta javaslatát a kar elé. Ha stecs* o&jectiv szemmel ítélünk, egyik pályázét sem lehet Lénárt Zoltán felé helyezni és igy avval, hogy 6t hívjuk meg, senkin igazságlalanság nem esik. Lénárt kiváló ember, kitűnő előadó és tanító mester, határozottan a legügyesebb és legszerencsésebb kezű Operateur, egy valóban gyönyörű oszt áLya van, aminek még az is előnye, hogy a rfcülészeti klinikával egy épületben van, a város közepén fekszik, 4500 betegforgalma és 1100 műtétet tud egy évben felmutatni. Hogy különüsebb fényesebb irodalmi tevékenységet nem fejtett ki, amiatt nagyon kár volna őt elejteni, egyrészt^ mert az elmúlt öt esztendő alatt egyikünk sem tudott tudományosan dolgozni, másrészt őszintén kérdezi, vájjon előnyös volt^-e a karra, a gégészeti tanitásta általában az, hogy $nódy Tanár az orr és melléküregeinek tu- , dósa volt sokak szerint, számos akadémiai dolgozatot irt, de operálni egyáltalában nem tudott. Mikor arról van szó, hogy kit

£