A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. február 17., 5. rendes folytatólagos

. 22 -ültessünk egy egyetemi tanszékbe, mindig arra gondolunk, hogy azt, aki minden tekintetben

oda való. Már pedig az orvosi egyetem elsősorban szakiskola és tanárainak elsősorban klinikai és műtéti tudásuknak kell lenni és kell,

hogy tanitani tudjanak, azután nagyon szép, ha még a tudományos búvárkodás terén is mészsze kimagaslanak. Itt megvan egy ilyen emberünk, ne Cunctátoroskodjunk tehát, ne akarjuk

V X 4 * t f 'j •». * * ’

elódázni a kérdés megoldását, - hiszen egy év múlva, két év múlva, csak ilyen nbhéz válasz-I * ! 1 , I * *•••• ’• *

tás előtt leszünk, - hanem magyar lélekkel határozzunk és cselekedjünk.

t . ' lj *, ». : +1 :

Jendrassik Ernő pártolja Bókay indítványát. Már csak azért sem kivánja a döntést, mert a bizottságiig Gyergyayról nem aáékets ? . U . i -zett meg, aki pedig a közizlásnek is megfelelne. Emlékezik hogy Lénárt doCenturája nehezen m e nt. r

Kétly László báré kifejti, hogy miért irta alá a bizottság jelentését, hoha ő sem volt e-M I ^ r

leintea a meghivás pártján.Czéloz bizonyos külső befolyásokra, amelyek esetleg kereszteznék a kar és az egyetem szándékát egy pályázat kii^.Ésa alkalmával és amelyek minden esetre elkerülendők. Bókay János maga is érzi ezt s azért ő sem ajánl pályázatot, hanem csak a kérdés megoldásának megbizás utján való elodázását.

Korányi Sándor még is csak arra következtet az elhangzottakból, hogy a tanszék a betöltésre még nem érett meg. A meghivás magas m-gas ér ,:.x nem volna helyes csökkenteni, -zért Bókay János indítványához csatlakozik. Maga a referátum sem. emeli ki különösen Lénártot. Elismeri, hogy nálánál ma jobb nincsnn, de ő még sem elég jé,lo-